Sorban állás nyűgös babával, kisgyerekkel, mit gondoltok, illik, kellene-e előre engedni az anyukát ilyenkor?

Nekem kifejezetten kínos volt, mikor a postán a biztonsági őr külön intett nekünk, hogy jöjjünk és a sor kivárása nélkül odavitt minket az egyik postáshoz a csekkjeimmel.

Ezt több alkalommal is megtette, a lányom rám volt kötve, nagyon jól érezte magát, nem nyűglődött sosem, ki tudtam volna várni a sort.

Magamtól sosem zúgolódnék, hogy ugyan engedjenek már előre még akkor sem, ha esetleg nyűglődik.

Olyan viszont már volt, hogy a buszon is úgy utaztam végig, hogy a lányom ott volt vagy a mellkasomon, vagy a hátamon és az emberek bámultak az ülésükből nézve,mert ugye még mindig nem megszokott látvány a hordozós anyuka, de fel nem álltak volna, hogy ugyan üljek már le, pedig 25 perces az út és elég kanyargós.

Na az rosszul esett, de akkor se csináltam semmit.

Viszont ha nem sietek és pláne nyűglődik a kisbaba, akkor én magam elé szoktam engedni az anyukát akkor, ha épp mögöttem van.

Néha akkor is, ha nem nyűglődik, de látom, hogy sokkal kevesebb holmit akar venni, mint én.

Ez nagyon erdekes tema. En sosem vartam el. De paran embersegbol babaval elore szoktak engedni. Leginkabb patikaban. Nalunk itt az utcasarkon van egy, mindig oda szoktunk menni. Na ott a patikusok szoktak mondani, hogy menjek elore babaval. Neha kinosnak erzem mert volt hogy tele volt az egesz, es lehet valakinek surgosebb lett volna.

Aztan... Boltban is nagy ritkan elofordul de azt nem szoktam elfogadni, ha ugy latom nagy a sor, es nyugos a baba, akkor nem veszek semmit es kimegyek vele.

Van mikor a nagy lanyommal megyek csak. O mar 5 eves lesz es borzalmasan hisztis. Volt, hogy elore akartak engedni vele, de arra is azt mondtam, hogy koszonjuk nem, neki is meg kell tanulnia varni es nem minden ugy es akkor van ahogy o akarja.

Amugy babaval es terhesen en is elore szoktam engedni masokat de forditva nem varom el.

Értelmes ember nem várja el, hogy előre engedjék/átadják a helyet csak mert gyerekkel van, ha nyűgös, ha nem!

De! Értelmes ember nem él vissza azzal, hogy bár előre engedhetné/át adhatná a helyet direkt g.e.cizésből mégsem teszi, csak hogy a másikbak sz..rabb legyen!

Mindkét oldalon vannak idióták, nem kell csak az egyikre vagy csak a másikra kihegyezni a kérdést!

Sosem vártam el, hogy bárki is előreengedjen, de mindig megmelengeti a szívemet, ha valaki kedvesen maga elé invitál, még akkor is, ha nála csak egy üveg ásványvíz van.

Sajnos az emberekből mostanság nagyon hiányzik az empátia és segítőkészség... Bár jobban belegondolva sokszor még csak nem is erről van szó, hanem "bambaságról", az emberek bele vannak temetkezve a saját kis nyűgös-bajos gondolataikba, nem is figyelnek a külvilágra. (és most magamról is beszélek, én is tudok néha irtó bamba lenni).

Ha éppen gyerek nélkül vagyok és nem vagyok késésben sehonnan, akkor magam elé szoktam engedi kisgyerekeseket, idős embereket is. Mindketten jól járunk, ők végezhetnek hamarabb, nekem meg nyugodt a lelkem, hogy ma is cselekedtem valami jót.

Egyébként én rendszeresen találkozom a közönnyel, bunkósággal ilyen téren, csak ezt a hetet tekintve kétszer is megesett, hogy jól esett volna egy kis segítség vagy előzékenység, de nem kaptam meg. (nem veszem a szívemre, de nyilván nem esik jól).

1. A metróról leszállva mentem a lifthez, elsők között értem oda a nyafis, álmos, babakocsiban ülő gyerekkel együtt. Közben szállingóztak még emberek a lift köré, ami hamarosan meg is érkezett, majd amikor kinyílt az ajtó, becsődült a nagy embertömeg, majdhogy nem fellöktek. Senkinek nem jutott eszébe sem az, hogy hamarabb voltam ott, mint ők, sem az, hogy babakocsival vagyok, és én pl nem tudom használni a mozgólépcsőt, ellentétben velük. Mindegy is..

2. Másik esetben mentem át a zebrán babakocsival, aminek az első és a hátsó kerekei is beakadtak a sín és a göröngyös beton közé, így se előre se háta nem tudtam mozdulni, a lámpa már villogott, a zebra mögött levő villamos már zárta az ajtókat. Sokan látták, hogy szerencsétlenkedek, volt aki még mosolygott is, de senki nem jött volna oda, hogy segítsen megemelni a kocsit...

Bocsi, hogy kicsit eltértem a témától, de ez most kijött, bumm.

Nem olvastam a válaszokat. Komolyan megfordult a fejemben, hogy egy felnőtt nő mennyire normális, ha így viselkedik? Most komolyan, nem lehet, hogy fogyatékos vagy ilyesmi?

Tuti előreengedem szerencsétlent. De hát az ilyesmi nagyon ritka manapság, nagy hasú terhes anyukákat se engednek leülni tömegközlekedésen, akkor ez ahhoz képest semmi. Viszont hogy még ki is gúnyolja a gyerekeket, az már tényleg felveti bennem a fenti kérdést.

Nekem hétfőn volt ilyen csodás élményem.

Állunk a sorban egy lebetegedő négyévessel, egy frissen oltott kéthóssal hordozóban, én lázasan. Idilli, mi?

A nagylányomnak sikerült úgy tüsszögnie, hogy lefejelt egy drótpolcot. A tartalma a földön, a gyerek feje vérzik, sír, üvölt a pici is, mindjárt én is.

Zsepit vettem elő, aztán guggolva próbáltam összekapkodni az akciós balatont.

Mögöttem az ügyeletes alkesz, előttem két olyan negyven körüli htb.

Az eladó csajszi tök rendes, jön segít, matricacsomagot nyom a nagy kezébe. A htbk jó hangosan pusmognak, hogy szarul nevelem a gyereket, meg hogy direkt feltartom a sort. Mögöttem ügy.alkesznek eszébe jut egy jó vicc és óbégatni kezd, hogy a polcra tedd, ne a zsebedbe!!! HöHöHö jajjdevicces!

És akkor Biztonsági Ork, Ügyeletes Alkesz nagy haverja ellenőrizte a zsebeimet.

Mondjuk vicces vége lett mert pont a zsebürítésre ért oda apám, aki a falu egyetlen kocsmájának a befektetője. Alkesz barátunk röhögve meséli neki, milyen jól megtréfált.

Apám is visszaviccelte:

Amíg nem jön március idusa,

Inni neked nem ad a kocsma pultosa.

Elfajult ez a világ.

Én az egy éves fiammal mentem be a háziorvosomhoz, kellett egy papír. Ez egy 2 perces dolog lett volna. Láttam, hogy rengetegen vannak, sebaj addig játszunk. Elindultunk a székekhez mire morajlani kezdtek az emberek. Az egyik pofátlan kisebbségi még be is szólt nekem, hogy biztos nem engedlek előre attól, kölyökkel vagy! Rá néztem a szemem vérbe, de normálisan válaszoltam: senki elé nem akarok befurakodni kivárjuk a sorunkat.

Erre a válasz? Ajánlom is mert pofán váglak!

Az öregek is bólogattak, helyeseltek. Soha nem féltem a kisebbségtől, soha nem hagytam, hogy megfélemlítsenek. Ezért mosolyogtam egyet, odamentem az ajtóhoz, bekopogtam és bementem. Direkt trécseltem is a dokival. Aztán ölembe a fiammal kijöttem, kihúztam magam és mosolyogva távoztunk.

Kivártam volna a sorom! Nyugodt gyerekem van simán kibírta volna. De azért gondolkozzunk már el ki mit enged meg magának! Én is álltam végig tömött buszon 80km t, még szülés előtti napon is, mert a sok tini rohadt fáradt suli után, meg ugye a szegény munkások. Sorolhatnám. De amikor már csak a gyerek láttán zúgolódnak, na az már felháborító. Sok agymosott torz elméjű ember van.

Nem kell előre engedni a gyerekeseket én is kivárom a sorod, de azért majmot ne csináljunk már belőlük.