A legjobb barátommal (lány) gyereket szeretnénk? Ez mennyire veszélyes?

Szia!

Ha ennyire jó barátok vagytok, és még egy közös gyereket is el tudnátok képzelni, akkor miért nem próbáljátok meg együtt az "életet". A közös gyerekhez szexelni kell, ez lehet az első lépés. Közeledjetek kicsit, és ha tudtok majd párként együtt működni, akkor vállaljatok gyereket. Akár még szerelem is lehet belőle..... Nem???

Figyelj már ide, te nagyon éretlen vagy gondolkodásodat illetően.S mellesleg elég önző is.

Tudod az érett ember,amikor gyereket szeretne, a gyerek jövőjére is gondol, nem csak a saját jelenlegi boldogságára.Pl.Nem ad neki sci-fibe, meg ókori egyiptomi filmekbe illő nevet, mert tudja hogy sokat fogják piszkálni érte.Nem szül gyereket a nyomorba, a nincstelenségbe, mert az ilyen dolgok mind a gyereket viselik meg később lelkileg, és negatívan fejlődik a személyisége.

Itt egy emberi életről van szó, ez a szó pedig hogy megpróbáljuk, ez talán máshol jól hangzik, de egy gyerek esetében ku*va szarul.Úgyhogy nagyon gyorsan tegyetek le erről az egész hülyeségről és próbáljatok társat találni magatoknak és ha vele boldogok lesztek, akkor majd gondolkozhattok a gyerekvállaláson.Ahogy előttem is leírták, egy gyereknek szerető, meleg családi légkör kell, anyával és apával akik szeretik egymást és ezt a gyerek is látja.Már kezdettől torz képe alakulna ki a világról, a családi modellről és ha ez kitudódna az oviban, iskolában, hogy csak két barát összehozta, hát akkor szanaszét lenne szekálva a gyerek.De ki tudódna, ebben biztos lehetsz, az ilyenek mindig kiderülnek előbb-utóbb.

S ha megunnátok?Akkor meg majd egyikőtök lepasszolná a másiknak, vagy menne rajta a vita, bíróság, anyagi dolgok, szóval nem akarjátok ti ezt, hidd el nekem.

Erre lelkileg meg kell érni.Márpedig a leírásod alapján mindenki látja hogy ti még nem vagytok megérve erre, csak egy kósza ötlet.Szóval felejtsétek el.

Mielőtt megfojtjátok a kérdezőt, gondoljatok bele abba is, hogy sok olyan kisgyerek van a világon, akinek a szülei még az ő születése előtt szétmentek, de mindketten foglalkoznak vele. Soha egy percig nem voltak egy család hármasban, de ha ésszel élnek, az érzelmi biztonságot is meg tudják adni a gyereknek. Ahogyan az elvált szülők gyerekei is normális emberré válnak, ha a szülők nem keverik bele őket a játszmáikba.

Ezzel nem azt írom, hogy jó ötlet, mert valahol azért sz lenne a lényeg, hogy legalább próbálják meg együtt a szülők.

Én inkább abban látom a problémát, hogyan oldják meg a későbbieket. Egy babának az első jó néhány hónapban fizikailag az anyjára van a legnagyobb szüksége (vagy akár az apjára is lehet, ha tápszeres), de náluk még nem működik a hetente átpasszoljuk dolog. Nem beszélve arról, hogy ez mindkettőtöknek lehetetlenné tenné a munkavállalást, mert nincs olyan munkahely, ahová elég minden második héten bemenni. Otthoni munka meg ennyire pici gyerek mellett nem működik.

Később is esélyesek lennének a problémák. Gondolom nem házasodnátok össze, csak apasági nyilatkozatot tennél. Megnézném, hogyan tudod megakadályozni, ha az anyja jó messzire akar költözni a gyerekkel akár munka, akár pasi miatt. Nagyon nagy hátránnyal indulnál minden hasonló helyzetben, mert a törvény vitás esetben még házasság esetén is leginkább a nőnek kedvez, házasság nélkül meg még kevesebb beleszólásod lenne a dolgokba.

Hidd el, egyikőtök sem olyan öreg még, hogy le kellene húznia a rólót, és elfogadni, hogy sose lesz párotok, gyereketek. Adjatok még időt magatoknak! De az sem rossz megoldás, amit írtak itt néhányan, hogy próbáljátok meg együtt, hátha több is benne van ebben a kapcsolatban, mint barátság.