Azt mondják a gyerek tanul a szülőtől, de a szülő mit tanulhat a gyerektől? (pl? )

Gyerek dalokat és rengeteg türelmet, onfegyelmet :)

elsősorban a szülő megtanul tolerálni és türelmesebb lenni sokkal felelősség teljesebb lesz ja és megtanul alvás nélkül éni :D persze az utolsó csak viccből jött

És az anyuka megtanul mindent fel kézzel csinálni :D megtanul korán kelni ébresztő nélkül , akar minden apró zajra . Na de vicces kívül is. Konkrétan a gyerekTŐL nem tanulok szerintem semmit, mert neki kell megtanitanom mindazt amit annak idején nekem tanítottak . Viszon a gyerekekRŐL màr sokkal több mindet :) felsorolni sem tudom mennyi mindent megtanultam a babákról, gyerekekről mióta anya vagyok. :)

Pl. hogy mi fontos és mi nem. Közös élmények, szórakozás, élvezni a pillanatot, mert úgyis olyan hamar elmúlik minden és kirepülnek.

Türelmet, önfegyelmet, szervezőkészséget, máshogy látni a világot, apró dolgokban is örömet szerezni, stb. Én ilyesmiket tanultam tőlük.

5-ös a szívemből szólt. Megtanultam minden apró mozdulatát, mosolyát, ölelését és pusziját örökre az agyamba vésni. Szentimentálisan hangozhat, de ahogy napról-napra látom felcseperedni a kisfiam, tényleg igaz, hogy pillanatok alatt kirepülnek a gyerekeink. Úgyhogy számomra a legfontosabb, amit tanultam/tanulok, az az, hogy hogyan becsüljem meg az együtt eltöltött idő minden percét. Segít megállni rácsodálkozni a világra, kiszakadni a rohanásból, valóban megcsodálni minden apró fűszálat, és még sorolhatnám. Az élet apró csodáit észrevenni, ebben nagyon ügyesek a kisgyerekek, nekünk csak követnünk kell őket, leguggolni melléjük, és figyelni, mit mutatnak nekünk. Szerintem így érdemes gyereket nevelni, így nem őröl fel a mindennapi mókuskerék.

Lazaságot, türelmet, önismeretet, játékosságot, humoros életfelfogást, lényeglátást, önuralmat, árnyaltabb gondolkodást, empátiát (belehelyezkedni képzeletben a másik ember helyzetébe), és megtanulsz megmagyarázni dolgokat