Anyukák! Szoktátok olvasni az angyalok szülei történeteket?

Nem vesztettem el babàt, de elég gyakran keveredek ilyen történetek közelébe. Az angyalokszüleit is szoktam olvasni. Borzalmas, tudom, de ilyenkor valahogy mindig hálàt adok, hogy nem velünk, hanem màssal. Sajnàlom amúgy a történetek szereplőit, nekem is fàj amit ìrnak, nem még nekik.

Kicsit attól félek, hogy ez nàlam amolyan felkészülés-féle dolog. Hogy majd egyszer nekem is lesz benne részem.

Egyszer olvastam, de akkor napokig, bőgtem is rendesen. Akkor döntöttem el, hogy na most belevághatunk, valóban teljes szívemből szeretnék babát. Fura, mert borzasztó dolgokat olvasni ott, mégis ez segített.

Akkor, ott minden háttérbe szorult, a munka, a pénz, a kollégák, a karrier, a hisztik, az igények.

Jól döntöttem/ünk. Már 2.5 éves, egészséges a kislányunk, imádom, ő és a férjem a mindenem. Már 6 hónapja várjuk a tesót, egyszer csak minket választ. :)

Még mindig emlékszem nevekre, családokra, édesanyákra és sokat gondolok rájuk. Nehéz dolgok ezek.