Mik az előnyei/hátrányai, ha van testvére a gyereknek, és ha nincs?

Szerintem hátránya semmiképpen sincs.

Max többe van két gyerek mint egy.

Előnye sztem sok van:pl megtanul osztozkodni,megtanulja a konfliktusokat kezelni,megtanulja szeretni-félteni a másikat,van kire számítson az életben ha már a szülők nem lesznek,stb.

Nekem is van tesóm,és nagyon is jó,hogy van!!Van egy kisfiam,márciusban érkezik a kis tesója,mindig is akartunk neki egy kis tesót.

28+1 hkm

Én úgy érzem, hátrányról nem tudok írni, ellenben pozitívumai vannak rendesen annak, ha valaki nem egyke. Ráadásul mi a kis korkülönbségben hiszünk. Így hamar megtanulja az elsőszülött, hogy nem csak egyedül körülötte forog a világ, empátiát, toleranciát tanul, és mindezeket nem direktben, hanem a maga kis szintjén, a mindennapi tapasztalásban. A most 2 éves kisfiunk abban nő fel, hogy van egy pár hónapos hugija, Neki az lesza természetes, hogy nincs egyedül, megtanulja mgosztani a testvérével a dolgait, odafigyelni rá, türelmesnek lenni, ha épp nem tudunk ugrani az első hívására. Persze, ahogy eddig is, ezután is lesznek majd még nehezebb helyzetek, de alapvetően nálunk működik. El sem tudnám képzelni, hogy egyke legyen a fiunk. Pedig számunkra továbbra is Ő/Ők a világ közepei, mindig velük foglalkozunk, minden energiánkkal. Sőt, annyira bejött ez így, hogy ugyanilyen pici korkülönbséggel még egy harmadik gyerkőcöt is tervezünk. Imádjuk, ha gyerekzsivajtól zajos a lakás. Ráadásul a tesók rengetege dolgot tudnak tanítani egymásnak, egy idő után egymás játszópajtásai lehetnek. Jó az, ha van egy cinkosom, akivel már a szemünk villanásából értjük egymást.

A bátyámmal majdnem 8 év van közöttünk, nálunk ez nem alakult ki, gondolom, a nagy korkülönbség miatt. Amikor én megszülettem, Ő már sulis volt, aztán elköltözött koleszba, nem is volt közös gyerekkorunk. Viszont van egy alig egy évvel idősebb unokatesóm, nagyon sokat aludtunk egymásnál, együtt nyaraltak a családjaink, na, Vele megvolt a.cinkosság. Szval kellenek a testvérek szerintem.

én egyke voltam és utáltam! megfogadtam, hogy nekem ha lehet, legalább kettő gyerekem lesz.

Most 6,5 a lányom és 5 éves a fiam, 17 hónap van köztük, mostmár én is én ők is érzik egy ideje a kis korkülönbség előnyeit. kedetektől fogva nagyon összetartó tesók, de szerencsére anélkül, hogy állandóan egymáson lógnának. Még oviban is egy csoportba járnak, de megvan a kis baráti körük, elkülönülnek annyira amennyire igényük van rá, ugyanakkor amikor szükségük van a másikra, kéznél van. és ez nem csak az oviban van így, igazán jó szövetségesek. Én ezt nagyon jónak tartom, nekem ez borzasztóan hiányzott az életemből anno.

Arról nem is beszélve, hogy mindketten elég erős karakterek, de így lehetőségük volt megtanulni, hogy nem csak körülöttük forog a világ, ha egykék lennének, sokkal önzőbb személyiséggé váltak volna valószínűleg.

persze van némi "nehézésg" is, nem egyedül kapják a figyelmet, hanem néha toleránsnak kell lenni is kivárni a sort míg az ő adott problémája megoldásra kerülhet. Vagy igenis osztani kell a csokit, vagy az a bizonyos ajándékra szánt összeg kétfelé oszlik stb - de szerintem ezek nem valós hátrányok, mert az okos- jó ráérzésű szülő ebből előnyt tud kovácsolni a kis személyiségük alakításában.

én most úgy látom, hogyha nem romlik meg valamiért pl kamaszkorban a kapcsolatuk, illetve ha nagyjából ezen a szinten marad köztük, akkor egész életükben lesz kire/és kinek számítani, olyan kapcsolat épült ki köztük, ami meghatározó és mindenképpen pozitívan támogatja őket az életben.