A mai családokban miért ilyen szelektív az anyák, apák emlékezete, ha a gyerekekről van szó?

"Azt mondod a mai anyukákat, apukákat nem érdekelte a sex. Igazad lehet, csak a szeretkezéssel, nemi örömszerzéssel foglalkoztak akkor."

Azt mondom, hogy általános iskolában!!!! (nem úgy általában, sohasem) nem foglalkoztatott minket a szex. Persze tudtunk róla. De nem volt szexuális életünk, élményünk. És nem is vágytunk rá. Inkább valami gusztustalan dolognak tartottuk. És nem is néztünk ki felnőttnek 12-13 évesen, hanem még tök gyerekesek voltunk.

"A mindenkori "mai" fiatalokat sok ezer éve szólják le, szidják az idősebbek. Ez mindig divat volt. Mennyit is haladt ez idő alatt előre a világ?"

Úgy látszik, téged nagyon megbántott valaki :)

Nem szólják le a mai fiatalokat. Valamiben jobbak, valamiben nem, valamiben csak egyszerűen mások.

A világ változott sokat, ezért nem lehet mindenki ugyanolyan, mint x évvel ezelőtt.

Szerencsére engem anyukám normális szellemben nevelt. Elengedett bulizni, meg ahová menni akartam, mert megbízott bennem. Neki titkolóznia kellett a szülei előtt, meg hazugságokat gyártani, ha valahova el akart menni. És igen, elmondta, hogy 15 évesen vesztette el a szüzességét és azt is elmondta, hogy mik a tapasztalatai. Ahelyett, hogy kioktatott volna és fenyegetőzött, meg riogatott volna, elmesélte, hogy ő hogyan járt, őszintén és én minden olyan helyzetben emlékeztem erre és eszerint döntöttem.

Az apám meg mindig is tróger volt, még a szakmunkásképzőt is alig bírta elvégezni, be se járt nagyon, folyton oktatott és játszotta az álszentet, ha valamiből mondjuk 3-ast kaptam. Aztán évekkel később a szülei elmeséltek nekem mindent, apám hitelessége meg a nullára csökkent a szememben. Ja, amúgy a 2. diplomámat csinálom. :)

Engem is őszinteségben neveltek, közel sem állították be magukat szentnek. A szexről: anyu mondta, hogy 16 volt, mikor elvesztette a szüzességét, akkor ez tök normális volt, a pasi 20 éves volt (80-as évek eleje), apu 17 évesen, egy 15 éves lánnyal (70-es évek vége). A védekezésről anyám mesélte, hogy ugyebár nem volt még ilyen választék, mint most, úgyhogy úgy oldották meg, hogy egy csaj felíratott magának fogamzásgátlót, és mindenki azt szedte.

Apám asszem 16 volt, mikor az apja adott neki sutyiban pénzt, hogy menjen csak bulizni, ő meg jól berúgott belőle, mattrészegen ment haza, nagyfater jól seggbe is rúgdalta lendületből :D És amúgy de, ők a haverjaival rendszeresen mentek célzottan piálni. Édesjóanyám is alkotott párszor pia terén, 20 évesen konkrétan úgy bevodkázott a későbbi keresztanyámmal, hogy másnap egész álló nap sugárban hányt (meg aznap is). Ja, és cigiztek is.

Mindemellett sosem csináltak úgy, mintha ezek nem történtek volna meg, el is mesélték akkor, mikor én voltam kamasz. Utólag mondták, hogy nem különösebben akadtak ki, mikor 16 évesen hazamásztam tökrészegen, persze lecsesztek, mert szülőként az a dolguk, de ahogy becsuktam magam mögött a szobaajtót, elkezdtek röhögni, hogy na, megvolt az első berúgás. Sőt, nem is keféltem összevissza mindenkivel csak azért, mert nem éltem abban a tévhitben, hogy a szüleim szűzen házasodtak össze, és nem is vesztettem el 13 évesen a szüzességem (16 voltam, mint anno anyám, és ezt tök normálisnak tartották - merthogy őszinteségre őszinteség a válasz, úgyhogy megosztottam velük).

Mindent összevetve, szerintem sem kell álszenteskedni, az őszinteség mélyebbé teszi a kapcsolatot a szülők és a gyerek közt, hitelesebbek ettől a szülők, egyáltalán nem veszi a gyerek biztatásnak, hogy akkor ő is csinálhatja a hülyeséget, hiszen anno anyuék is csinálták. Viszont jó eséllyel ő is őszinte lesz, és ez nagyon nem mindegy.

Most 26 éves vagyok, épp az első babánkat várom (házasságban - csak mert valaki ezt is említette, hogy a mai fiatalok nem házasodnak össze), és hasonlóan tervezek majd hozzáállni, ha kamasz lesz, szerencsére a férjem is.