Szerintetek is igaz az, hogy az örökbefogadó szülő nem tudja IGAZÁN sajátjaként szeretni a gyerekét, csak azért hiszi azt, mert nem tudja, milyen, mikor a vérszerinti gyerekét neveli?

Szerintem legalább annyira szereti az örökbefogadó azt a gyermeket, akit örökbefogad, mintha lenne saját gyereke, hiszen épp azért fogadott örökbe, mert mondjuk neki nem lehetett. Mivel nagyon vágyott rá, nyilván való, hogy szereti, de nagyon.

Az örökbefogadott gyermek pedig-főleg, ha idősebb korban és nem babaként lett örökbefogadva, hanem mondjuk 4-6 éves korban-még hálásabb is és jobban ragaszkodó. Ezt egy örökbefogadó anyukától hallottam, akinek sajátja is van.

Az örökbefogadás legalább olyan szép dolog, mint a biológiai szülő-gyerek kapcsolat. Csodálom és tisztelem azokat, akik örökbefogadnak, egy új esélyt adva olyan gyermekeknek, akik sajnos így vagy úgy, de "rossz" helyzetbe születtek. Így-vagy úgy, de sajnos nem lehetnek a bilológiai szüleikkel.