Ha beszédhibás egy gyerek 5-6 évesen, az mennyire róható fel a szülőnek?

Így van,csak abban hibáztatható, ha nem viszi el a vizsgálatra, ill.logopédushoz. Nálunk az oviban 5 évesen szűrik a beszédhibákat, majd foglalkozik velük a logopédus heti egy alkalommal.

Én is rengeteget beszéltem a gyerekeimhez,ennek ellenére mindhárom járt logopédushoz. Jelenleg a középső még mindig, ő 11 éves.

Ha azért beszédhibás, mert ráhagyják, esetleg gügyögve, beszédhibásan is beszélnek vele (dele ide, hol a tita, ott gulul az aató), az teljes mértékben a szülő hibája.

Ha a hangképzéssel van a gond (raccsol, pösze, stb) az más tészta, de ha nem viszik logopédushoz, megint csak szülői nemtörődömség.

Egy ismerős pár pl nem vitte a raccsoló kislányukat logopédushoz, mert szerintük olyan aranyos a kislány beszéde, hiába volt ajánlott a dolog. Persze, biztos aranyos, de később nevetség tárgya lesz.

Én azt tapasztaltam, hogy az ovi utolsó évében elverekedjük magunkat valahova a logopédussal, aztán kicserélődnek a fogak és kezdjük elölről.

A középsőm pl. hibátlanul beszélt, aztán elsőben az új fogával már nem tudta azt "r" hangot kimondani. Újratanulták az iskolai logopédussal.

Én cumiztam, mégse lettem beszédhibás. Az öcsém nem cumizott, mégis logopédushoz kellett vinni sokáig.

Nagyon sok múlik a fogakon is, pl. egy kisgyermekkorban elvesztett (ütés, esés, esetleg szuvasodás miatt csonkokká vált) fog hiánya is okozhat beszédhibát.

A nagyobb fiam megrögzött cumis volt, 3 éves koráig el se engedte a cumiját, mégis két éves kora óta folyékonyan, mondatokban, hibátlanul, választékos szókinccsel beszél.

Nem a beszédhiba a baj, mert a kisgyermeknél bizonyos korig a dadogás, "r" hang rosszul mondása is természetes lehet. A baj akkor van, ha a szülő nem ismeri fel/nem ismeri el, hogy fejlesztést, foglalkozást igényel a gyerek és nem viszi el a megfelelő helyre.