Volt már más is úgy, hogy fiatalabb korában nagyon vágyott a gyerekre, aztán mikor lehetett volna már nem annyira?

Én kb mióta az eszemet tudom anyuka akartam lenni. Mindig azt gondoltam, hogy fiatalon akarok szülni, de aztán jött az egyetem, azzal startból eltelt 5 év. Azt mondtam, majd utána. Közben férjhezmentem. Utána elkezdtem dolgozni, gondoltam legyen meg legalább 1 év, hogy kapjak támogatást. Azután átkerültem egy másik munkahelyre, itt is azt mondtam, legyen meg legalább 1 év, ne menjek már egyből szülésire. Most 27 leszek lassan, simán elmehetnék, a főnököm is nagyon családcentrikus, ő is azt mondja, hogy menjek nyugodtan, a munka megvár, most van itt az ideje. 2 éve vagyunk házasok, az emberek, rokonok is kérdezgetik, hogy mikor lesz már baba. Anyagilag is viszonylag jól állunk, jó fizetésünk van, saját lakás, autó. És nem tudom mi történt, de most, hogy minden adott lenne, úgy érzem, hogy nem kell még. Valahogy el se tudom képzelni, hogy annyira lekössön, ne tudjak leugran a Balatonra a barátnőimmel, vagy csak sörözgetni a csajokkal, mert vár otthon a gyerek. Félek, hogy nem is nagyon fog elmúlni ez az érzés, de persze szeretnék majd gyereket. Nem értem mi változott ennyire meg, mintha fiatalabb koromban komolyabb lettem volona, és most kezdenék meghülyülni, most kezdek önző lenni. Más is volt így?