Kinek van igaza?

Anyukámmal nem túl jó a kapcsolatunk, az egész gyerekkorom az alkoholizmusával telt, 15 éves koromtól tiszta, de sok zűrös ügye volt és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mindig mellette álltam, ám mióta gyerekeim vannak nagyon nem egyezünk, kezdve attól, hogy szépen megkérem ne adjon a 2 éves fiam szájába cukorgolyókat mert nem tudja elrágni, félrenyelhet stb ő ilyenkor minden esetben sírva fakad és azt mondja gyereknek hogy anyád nem engedi stb, aztán vérig sértődik és hónapokig nem hallok felőle... Ilyenkor előfordult az is, hogy bár egy lakótelepen lakunk postán küldte el a fiam születésnapi ajándékát, holott meg lett hívva... Persze minden ismerősének máshogy adja elő, így én vagyok a szemét aki megtiltja, hogy találkozzon az unokákkal stb, már nagyon durva dolgokat hallottam vissza... Legutóbb is sírva rohant el mert megsértődött valamin ez volt 4 hónapja, azóta megint eljátszotta, hogy ajándék postán a gyereknek, de akkor bepöccentem és nem vettem át... Úgy éreztem most jött el az a pont amikor már nincs szükségem az érzelmi zsarolásokra és hisztikre így nem kerestem... Megszületett a lányom 2 hete, egyből ahogy mindenkinek neki is írtam sms-t a paraméterekkel, annyit írt vissza hogy gratula, utána egyszer sem keresett meg, se azért hogy megnézné a babát se semmiért, de már megint fülembe jutott, hogy azt híreszteli ő nem láthatja az unokáját, nem engedem stb... Igaz nem kértem meg rá, hogy jöjjön el, de talán most neki kellett volna felhívnia hogy vagyunk stb mikor jöhetne babalátogatóba... Én már rengetegszer félretettem a büszkeségem miatt, ő még egyszer sem és soha be nem ismerné hogy hibás valamiben... Eluntam, már nem is hiányzik, csak abbahagyhatná a pocskondiázásomat... :( Szerintetek nekem kellett volna felhívnom hogy jöjjön már el és nézze meg a legkisebb unokáját? Köszönöm ha válaszoltok...