Veszekedés a gyerek előtt?

Baráti körben volt kisebb vita a témán.

Saját (és a férjem) gyerekkorában is az volt a "szokás", hogy a szülők a nézeteltéréseket a gyerekek előtt vitatták meg, adott esetben veszekedtek is, de a vita lezárása is a gyerekek előtt zajlott.

Ahogy visszaemlékszem, bennem semmi rossz érzést nem okozott (némileg örültem, hogy épp nem én vagyok letolva vmi disznóságomért :)), de megtanultam, hogy szükségszerű, főleg az, hogy legyen megnyugtató lezárása. Emiatt a vitákra nem tekintek negatívumként, hanem egyfajta útként a konszenzusra.

Mindkettőnk családja és mi magunk is temperamentumosak vagyunk, így előfordulnak vehemensebb viták (nem gyakran, inkább leterheltebb időszakokban). De némi különvonulás és puffogás után ki is békülünk, átbeszéljük, valamelyikünk mindenképp odamegy bocsánatot kérni, békülni.

Mivel én is pozitívumként éltem meg, hogy nem seperjük a szőnyeg alá a gondokat, hanem konfrontálódunk és megoldjuk, ezért hasonló szellemben nevelem a lányunkat is.

A barátaim szerint ezeket szigorúan a gyerek jelenléte nélkül kell intézni. Abban viszont nem hiszek, hogy ne érzékelnék a gyerekek. Egyrészt nincs olyan nagy lakás, ahol ne hallatszódna el az egész lakásban, másrészt pont az okozhat szorongást, ha az egész ciklust nem látja a gyerek.

Ti mit gondoltok, hogy működik ez nálatok?