Milyen, ha az embernek gyerek van?

Amíg nem volt, nekem úgy magyarázták el, hogy olyan, mintha lenne egy szuperintelligens kutyád, aki egy idő után megtanul beszélni is.

Szóval vonható párhuzam, mert egy kutyával is van gond, őt is meg kell tanítani szociális viselkedésre, szobatisztaságra (értelemszerűen itt gyorsabb a folyamat). De sok örömet, szeretetet ad, ezért is tartanak sokan kutyát.

A sok lemondás sem feltétlenül igaz. Ahogy a fentiekből kiderült, elég komoly kutyás múltam van. Nem érzem, hogy több lemondással járna a gyerek.

Őszintén megvallva az első kb 1 hónap annyira nem vicces. Eszik-alszik, a környezetére nem igazán tud még reagálni.

Viszont 6-8 hetes korban beindul ebben egy robbanásszerű fejlődés. Elkezd mosolyogni, hangokat kiadni. Ezek még értelmetlen hangsorok (eeee, ööö, áááá), de látható már, hogy az emberi beszédet szeretné utánozni, csak az eszközkészlete fejletlen még hozzá.

Aztán az évek során már hasonló ahhoz, amiért bármilyen más ember közelében szeretünk lenni. Mert kedves, mert szeretettel közelít, mert megmosolyogtat.

Igen, vannak "rossz tulajdonságai", amik a korából és az ehhez fűződő lélektani fejlődéséből adódnak. Hiszti, ellenállás, saját akarat, határok feszegetése.

Ezt türelmes következetességgel és megértéssel (=tisztában vagyok vele, hogy adott korban ez egy normális fejlődési stádium) nagyszerűen lehet kezelni.

A terhesség-szülés része pedig emberenként változó. Azt vettem észre, hogy ki mit vár el ezektől, azok "teljesülnek". Van, aki már az embriót is olyan emberi tulajdonságokkal ruházza fel, amivel csak néhány éves korában fog jelentkezni. De ez leginkább az anya előzetes várakozásaiból, saját érzelmei projektálásából táplálkozik.

A fizikai része is változó, van aki végigszenvedi a kísérőtünetek miatt, van akinek semmi baja, csak a végén kezd enyhébb mozgásszervi problémákat okozni a súly. Nekem pl a gerincem egy enyhe születési rendellenesség miatt gyengébb, a súly pont ezt a szakaszt húzta, ezért az utolsó két hét már elég rossz volt.

Szülés: szintén hozzáállás kérdése. Van, akinél a fizikai részén van a fókusz; fájdalom, "jöjjön már ki".

Van akinél spirituálisabb, érzelmesebb irányba tolódik el - ők könnyebben vészelik át a szülés folyamatát pszichésen.

Első vagyok, hozzátenném, hogy elég nagy a malac-faktor a gyerekvállalásban.

Nekünk hatalmas szerencsénk lett, egy kiegyensúlyozott, jó kedélyű, szociálisan ingerkereső, alig síró babánk lett, aki vidáman elvan a játékaival akár fél-egy órát is és átalussza az éjszakákat kb. 6 hetes korától.

Akinek kevésbé van szerencséje, kifoghat egy éjjel-nappal síró, rosszul alvó gyereket is - ott kicsit máshogy áll a fáradság-öröm mérleg.

Szia!

Az érzelmi részt nehéz leírni, hiszen mindenkinek mást jelent egy szeretet, egy bánat, más - más intezitással éljük meg ezeket, ezért sem igazán lehet az érzelmeket összehasonlítani, csak nagyjából körülírni.

Én valahogy úgy tudnám leírni, hogy az érzelmi skálám kiteljesedett azáltal, hogy vannak gyerekeim.

Sok, érzelmi szintet , állapotot-csak azután éltem meg, hogy terhes lettem - majd ahogy fejlődtek a gyerekek, általuk kaptam mégtöbb érzelmet.

Minden nap (még a mókuskerék napok is!) tartogatnak érzelmi szinten valamit!

És félreértés ne essék - ha valakinek nincs gyereke én sosem mondanám hogy üresség van nála, csak nem éli át az azonos érzelmi szinteket, nem ismeri meg azok értékét, jelentősségét.

Röviden: :D

Azáltal, hogy gyereked van, érzelmi szinted sokkal gazdagabb és színesebb.