Hogy takarítsak? Hogyan legyen rend kicsi baba mellett?
gy szeretnék tiszta, rendezett normális lakásban élni, de sajnos itt mindig minden össze vissza van.
Minden nap elhatározomm, hogy na majd ma....hozzá is kezdek, aztán a lelkesedés alább hagy.bele kezdek ebbe is abba is, ide kapok oda kapok.....ha valamit sikerül rendbe vágni, 1 óra és kezdhetdm elölről....de minek , mikor az 5 gyerek mindent szét hagy.
Hogy tiszta rendezett lakásban éljünk már más utópia.
Meg annyi szirszarunk van, tiszta zsúfolt a lakás.meg kellene válni tőle, de sajnálom őket, pedig tudom hogy nincs rá szükség, úgy se fogjuk soha használni.
Utóbbi időben már semmihez nincs kedvem.
Nincs kedvem főzni, takarítani, a gyerekekkel foglalkozni.
Sokszor felkelni sincs kedvem, de azt ugye muszáj.
Borzasztó.
Mindent halogatok,pedig tudom, hogy még kellene csinálni.
Szégyellem ha jön ide valaki, és még se vagyok képes megcsinálni.
Pl.5 ruhás kosár van a ház különböző pontján arra várva, hogy össze hajtsam illetve kivasaljam...és van amelyik már több mint egy hónapja.
Undorító. Nem tudom hogy lettem ilyen, mert abszolút nem ilyen voltam.
Férjem tipikusan az asszony dolga a gyereknevelés és a házi munka stílusú ember, ha itthon leül a gép elé egy sörrel és onnan veszekedik velem, hogy hogy néz ki minden, ami jogos, de nem ülne le játszani a kicsikkel..hogy haladjak valamire.
Mit tanácsoltok,hogy csináljam, hogy rend legyen és ne pusztuljak bele,hogy még a gyerek új ágyát is nekem kell majd össze szerelni?
válasza:Nekem ez vált be.
www.rendteremto.hu
Segít a szervezésben és kb 1 hónap múlva rend volt az egész házban. Ma már 2 gyerekkel csinálom és működik így is, pedig a kicsi csak 2 hónapos :)
válasza: válasza:1-es vagyok
Vasalás: pólókat, ingekt vállfán szártom, így nem kell őket vasalni. Ha van elég akasztós helyed, akár a nadrágokat is száríthatod így csiptetős akasztón.
Sok játék:
Vannak átlátszó műanyag dobozaink és azokra rárajzoltam, hogy minek van benne a helye. A 3 évesem simán visszateszi amikor együtt pakolunk fürdés előtt.
Illetve fél évente szanálom a felgyülemlett apróságokat. Amiket pedig a séta közben gyüjtöget havonta 1x kidobom.
Főzés:
Hétköznapra csak egytálételeket főzök...rizses/tarhonyás húst, pörköltet, rakott zöldségeket...vagy olyant amit jénaiba/kerámia tálba csak be kell rakni aztán bedugni a sütőbe
Bocsánat, de valahogy első olvasásra elsiklottam a felett, hogy 5 gyerek van.
Nekem az apukám ilyen, mint a férjed, de még szerinte se tartozik a bútor összeszerelés a "női munka" közé :/
válasza:5 gyereknél már kell egykis rendszerezés.
Nekem van egy nagyon jó ismerösöm akinél 5 gyerek van. A legnagyobb 12 éves a legkisebb 1 éves. A nagyok mindig vigyáznak a legkisebbre, velük lelelhet engedni az udvarra, mert tudak mit szabad és mit nem. Ha sir felviszik az anyukájuknak(saját udvar).
A nagyobb gyerekek mind kiveszik a részüket a ház körül, pakolnak maguk után, segítenek a bevásárlásnál, szaladgálnak a kicsi után. Lefoglalják egymást. Apuka persze ugyan úgy törödik velük, ha már 5-t vállaltak akkor azt közösen tették. Apuka elviszi öket ioviba, iskolába, kirándulni, ha anyuka elfoglalt ad nekik enni.
Biztos lehetsz ez az anyuka is sokszor fáradt és kiéget... Ezen túl kell tenned magadat.
válasza:Ne haragudj, de a férjed egy faxkalap. A gyerekek és a lakás gondolom kettőtöké. Még a házimunkára azt mondom, hogy oké, végezze a nő, mert a férfi dolgozik, pénzt keres. De a gyereknevelésből kutyakötelessége kivenni a részét!!! Neked csinálta vagy kettőtöknek? Fontosabb a gép, mint a gyerekei???
Ne haragudj, de ettől kinyílik a bicska a zsebemben...
Ilyen férj mellett nem csodálom, hogy nem győzöd.
A kupira nincs végleges megoldás. Én és anyukám az ötszobás nagy házat alig bírjuk rendben tartani, pedig nincs se kisgyerek, se kacat. Ő dolgozik, én tanulok. Csakhogy apukám nem a gép előtt tesznyül, hanem kaszálja a kertet, fát vág, szerel, barkácsol...
De az biztos, hogy a kacatoktól meg kell szabadulni. Amit nem használsz, ne sajnáld, ki kell dobni! Vagy odaadni valakinek, játékokat rokongyereknek, ruhát a jótékonysági szervezeteknek, ilyesmi. Hidd el, soha, de soha nem fog eszedbe jutni, hogy "de kár, hogy ez és ez már nincs meg"!
A gyerekeket pedig szintén meg lehet nevelni, hogy ne hagyjanak mindent szanaszét. Emlékszem, kiskoromban egész nap csinálhattam, ami jól esett, de este mindent a helyére kellett tenni, az utolsó építőkockáig. Olyan volt, hogy mondtam anyának, hogy ezzel még holnap is játszani fogok, az maradhatott (pl. legóvár...). De az biztos, hogy estére rendnek kellett lennie. Ezt szoktam meg, a mai napig így csinálom. Nagyon nagy dolognak kell történnie, hogy rendetlenségben feküdjek le.
Mindennek a kulcsa a rendszerezés. Mindennek legyen meg a helye. Semmi ne legyen útban, ami fölösleges, ami viszont kell, az legyen kéznél.
Kezdetnek tarthatnál egy selejtezős napot. Szerezz nagy zsákokat, és egyenként nézd át, mi kell, mi nem. Amit nem fogsz már használni, kíméletlenül be a zsákba! Közben is osztályozni kell, mi az, ami még valakinek jó lesz, mi az, ami már semmire se használható.
Utána kezdj el mindennek, ami megmaradt, helyet keresni. A gyerekeket is vond be, pl. a játékaikat válogassák ki ők (az "adjuk oda a szegény gyerekeknek" módszer nálam mindig bejött), mindent mutass meg nekik, mi hol lesz ezentúl, hova kell visszarakni. Tudom, hogy 5 gyerek, ráadásul picik mellett ez nehéz, de idő kell hozzá és megoldható. Úgy fogd fel, hogy ez egy harc, amit meg kell vívnod, hogy végre rend legyen. Készülj fel rá lélekben, aztán vágj bele. Ne hajtsd túl magad, nem baj, ha két hétig fel lesz fordulva a lakás. Végezetül pedig dugd a kedves férjed orra alá az eredményt...
Megkérdezhetem, hány szobás lakásban laktok és milyen idősek a gyerekek? Bocsi, ha hosszú voltam...
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat...
Nos a férjemnek valóban van egy érdekes stílusa,és nem róla mintázták a tökéletes férjet és apát,de nem elviselhetetlen...mindenkinek megvan a maga hülyesége.
Bútort mindig is én raktam össze,én javítottam,stb.
Egyszerűen nem látja át hogy kellene,meg türelme sincs hozzá (hála a kedves mamának)
Ha itthon van kimegy a kertbe és ott tevékenykedik. Veteményes, gyümölcsös,szőlős,stb.
Hatalmas kertünk van,nem értek a terület mértékegységekhez,de a hozzáértők azt mondták,hogy 4 fele lehetne osztani a telket.
Szóval van kint is mit csinálni,nem úgy kell elképzelni,hogy ha bent van akkor full a gép előtt ül,de tény,hogy néha olyan jól esne,ha abból a két órából amit a gép előtt tölt egyet a gyerekekkel lenne.
Szokott mosogatni,porszívózni,csak közben néha motyog,hogy nem az ő dolga lenne,de megcsinálja már,mert ha rajtam múlik estig sem lesz kész.
A gyerekek: A nagy 11 éves, a nagyobbik ikerpár 4, a kisebbik ikerpár 8 hónaposak. (igen, kétszer sikerült ikreket összehozni,de tele a család velük,a kisebb ikerpárjaim voltak a 8.ikerpár a családban 20 éven belül)
4 szobás plusz nappalis házban élünk,most még oké így míg kicsik a gyerekek,de később ha nagyobbak lesznek,biztos szeretnének külön szobát....
A hála a kedevs mamának-ot kiegészíteném: mindig mindent anyuci csinált otthon,de mindent!!!!!
A gyerekeknek soha nem kellett semmit.
Ez alatt azt kell érteni,hogy a gimnazista és főiskolás fiainak minden reggel megcsinálta a reggelit.
Ha apa valamire megkérte a fiúkat,pl bútorösszeszerelésben, hogy segítsenek,akkor anyuci rögötn ugrott,hogy jajj nem,mert megüti az ujját,vagy jajj nem mert elfárad bele,és a két fia még egy vízcsapot se képes megszerelni.
Téma is minden családi összejövetelen, após előadja,hogy anyós miatt nem képesek a fiúk semmi ilyesmire.
Persze másban remeklenek,na de ne az asszonynak kelljen már mondjuk fűtést szerelni.
És a huguk is ilyen,az is kímélve volt mindig mindentől,most meg 28 évesen képtelen az önálló életre...
válasza:1-es vagyok
Most hogy így leírtad nálunk csak annyi a különbség, hogy én csak irányítok összeszereléskor, ő összerakja én meg mondom, hogy mikor mi következik :D az én férjemnek se nagyon van türelme kibogarászni :D
válasza: válasza:Na én főzni még szívesen főzök,viszont általában éjfél fele szoktam ágyba kerülni (jó társ módjára megvárom míg apuka hazaér,adok enni,míg fürdik beszélgetünk. AZ csak néha van, nélküle is elrepül az este),így persze reggel 6-kor nekem se sok humorom van felkelni hogy elszaladjak a boltba,mielőtt a legkisebb felkel,de így is sokszor nem úszom meg,a két nagy általában már akkor csicsereg és az esetek többségében legkésőbb mikor a cipőt húzom totyog kifelé a kisebb... Ha 6 előtt kelek pár perccel (6-kor nyit a bolt) akkor is sokszor a gyerek is előbb kel. :-(
Itt is káosz van,legalább is a párom számára. Nehéz rászánnia magát az embernek a portörlésre,a pókhálókat/pókokat eltávolítani is csak fölös körök,minden nap találni újat,ha nem egyet,akkor kettőt.
Nálunk a legnagyobbammal iszonyat mázlim van,ha látja hogy tud valamit segíteni,akkor segít, de egy 7 éves gyerek nem sok olyanban tud segíteni,és nem is várhatom hogy minden nap Ő sepregessen össze a szobájukban (padló szőnyeg van,nekem is szívás ha azt kell sepernem,hát még Neki,de mert szeretné,két hetente 1x seprűt fog) és a kisebbek helyett sem pakolhat Ő egyfolytában.
Szerencsére az én párom nem ekkora trampli mint a Tiéd-már bocs!
Csak az enyém nem ér rá. Ő dolgozik,néha többet is mint amit bírna,de ha alkalma van,akkor bármit megszerel ha elromlik... stb.
Itt 4 gyerkőc van. Lassan 8 éve vagyok itthon,ebből 7 éve gyerekkel,előtte táppénzen,mert olyan munkát végeztem.
A takarítás sokszor nekem is fáj- értem ezalatt a portörlést.
A pénztelenség rátesz egy lapáttal,nem telik tisztítószerre,inkább kaját veszünk rajta,így bár van tiszta edény és tiszta ruha,de a kád...
Nem nyalom le a csempéket túl sűrűn, a portörlés kifejezetten fájdalmas tevékenység. És nincs is rá időm.
Én megkönnyítem a dolgomat,nem vasalok,csak ha ünneplő kell,vagy olyan helyre megyünk és olyan ruhadarabot kell felvenni.
A falak nálunk brutálisak,mert eljutottam arra a szintre,hogy jó,fogjad,mennyél egyed,csak had haladjak végre! De amíg kicsi van,addig nem festünk,kb még 1 év,akkor már a kicsi is 2 éves lesz.
Én is szoktam depis lenni,de amit meg kell csinálni azt akkor is meg kell csinálni (főzés,teregetés-bár ezt akkor később szoktam,este fele,mert akkor már nagyon muszáj)
de én rájöttem hogy azért,mert míg a Párom dolgozik ugyan,de nem unalmas munkát csinál,napjában beszélget rendesen,más más emberekkel találkozik,mindig történik valami,sokszor távolabb van és akkor nem tud itthon enni,akkor pl hotdogot vesz- én meg évek óta nem ettem hotdogot, ha beesik egy-egy érdeklődő (hetente 1x kb),már örülök mint majom a farkának,akkor még inkább,ha beszédessel van dolgom :-) ,egyébként a négy fal közt vagyok nap mint nap a gyerekekkel. Szórakozás a kanyarban,segítség megint csak. És az igazán nagy bajom,mind közül ami a legjobban zavar,hogy évek óta nem kapcsoltam ki,de mert ismerem magam,tudom hogy ez is csak a párommal kettesben menne,idegen emberek közt egy bulin,ahol nem kell beszélgetni senkivel,nincs gyerekhang,nincs "felelősség",csak Te vagy és az akit szeretsz.... Na nekem ez hiányzik. De a legnagyobb "buli",ha nagybevásárolni megyünk el hó elején családostól. Ha mázlim van,egyik kicsi sem nyűgös. :-/
Ez van,a nagycsaládos élet ezzel jár ha nincs segítsége az embernek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!