A baba születése mennyiben változtatja meg egy házaspár megszokott életét?
A párod hozzáállása meglelhetősen éretlen és önző. Mi az, hogy a kutya elvenné a maradék szabaidőtöket?! Inkább új perspektívát nyit, lesz valaki, aki izgatottan hazavár, egy ok, amiért minden nap "kénytelenek vagytok" akár a kéz a kézben a friss levegőn sétálgatni,közben összebújhattok, beszélgethettek, és jókat nevethettek a kutya ökörködésén.
Hasonlóan van ez a kisgyerekkel is - bár az összehasonlítást kissé morbidnak érzem :=).
Amint a baba megszületik, gyökerestől megváltozik a család élete, az apróság kiszolgáltatott, mindenben rátok szorul, figyelnetek kell az igényeire, nem lehet naponta lepasszolni a nagyszülőkre, barátokra, hogy ti bulikba, mozikba járjatok, stb. Ellenben ti lesztek a szülei, rátok fog mosolyogni, rátok fog hasonlítani, a ti karotokban fog megnyugodni, nektek fog először gügyögni. Édes hármasban is lehet naponta nagyokat sétálgatni (plusz a kutyi, ugyebár :=) ), később pedig a játszótérre menni. Tény, hogy a kicsi érkezése komoly változásokkal, itt-ott lemondásokkal jár, de ez mind eltörpül ahhoz a csodához képest, hogy szülők lesztek.
Minket inkább még közelebb hozott egymáshoz a fiunk megszületése. Igaz, a szülés után volt egy-két hét, amíg a "jófej" barátai, kollégái telebeszélték a fejét, hogy ő itthon most csak útban lenne, de aztán leültünk, megbeszéltük, elmondtam, miből marad így ki nap mint nap (videoztam is egész nap, aztán este levetítettem neki) és hatott! Egyetlen percet sem hagy ki szívesen a gyerkőc életéből!
Üljetek le, beszélgessetek, lehet, hogy csak meggondolatlanul kiszaladt a száján.
Azért én egy kutyust nem hasonlítanék össze egy babával. Lehet, hogy a párod nem szereti a kutyákat.
A mi életünk szinte semmit sem változott, csak annyit, hogy fáradtabbak vagyunk. A párom eljár dolgozni, 3 műszakban, de sokat segít a kisfiúnk körül.
Nem marad rám a gyerek gondozásának "oroszlánrésze", mert együtt csinálunk mindent. Persze ez attól is függ, hogy milyen műszakban dolgozik éppen. Pl. a héten éjszakás volt, ma reggel végzett. Ilyenkor reggel lefekszik 8-fél 9körül és 2kor kel. Addig én vagyok a kicsivel, de ha felkelt, akkor övé a gyerek, én csinálom a dolgomat, vagy csak pihizek, etetni megyek csak be hozzájuk. Fürdéskor még itthon van, felváltva fürdetjük, utána Manó eszik, apa meg készül munkába.
Délutános héten egyedül fürdetem, de olyankor a délelőtt az apáé, délelőttös héten meg délután foglalkozik vele, alig várja, hogy hazaérjen. Hétvégékek pedig ha olyaa az idő, akkor elviszi sétálni babakocsival, hogy én tudjak magammal foglalkozni egy kicsit, vagy csak aludjak egy órácskát. Nekem ez a normális. Összeteszem a két kezem, hogy egy ilyen társat találtam. Egyébként a háztartásban is sokat segít, pl. az ablakokat csakis ő pucolhatja meg. De porszívózik, sepreget, felmos, elmosogat, segít a főzésben... Szóval mi tényleg mindig mindent együtt csinálunk, ez a baba előtt sem volt másként. Néha eljárt ugyan haverozni, de ma már a kis szeme fénye az első. Amikor foci szezon van és jó idő, akkor megy el havonta-2 havonta a meccsre. De már alig várja, hogy a fiát is vihesse... :D
Szerintem ülj le vele beszélni, kérdezz rá konkrétan a dolgokra, mert így csak bizonytalanságban fogsz élni, és lehet, hogy egy idő után elhidegülsz tőle. Pedig egy kutyust tényleg nem lehet egy babával összehasonlítani.
3,5hós fiúcska anyukája
Tudom, hogy a kettőt - egy gyereket meg egy kutyát - nem lehet összehasonlítani, csak azért írtam le, mert számomra nagyon megdöbbentő volt ez a hozzáállás. Ebből azt szűrtem le, hogy akkor a gyerek is az én "gondom" lenne és sajnálná a szabadidejét. Az biztos, hogy a gyerekvállalás előtt egy jó alapos beszélgetésre lesz szükség!
Köszönöm a választ!
Hát szerintem,meg nagy vonalakban lehet párhuzamot húzni.(nekük mindkettő van,a kutya volt előbb 2.5 éves nagytestű,a kislányunk meg 14 hónapos)
A kutyáért is felelősséggel tartozol.Etetni,foglalkozni kell vele(tanítani,játszani stb.)
Természetesen egy gyerkőc más(és lehet hülyén hangzik),de azért le lehet abból szűrni bizonyos dolgokat,ahogy az ember a kutyáját neveli,a fent leírt dolgok miatt.
Nálunk is munkamaegosztás van,a háztartás és a gyerek körüli teendőkben is és szerintem ez így normális,mert együtt élünk és az ő gyereke is.
Szereti a kutyákat egyáltalán és nem csak az a baja,hogy nem rajong értük?
Szerintem nem kell alábecsülni a párod. A gyereknevelés nem nagyobb dolog mint eltartani a csládot. A munka így is felelőzdik, nem? Ő dolgozik, te is dolgozol csak otthon.
Lehet hogy csak nem szereti a kutyákat. De talán vele kéne megbeszélni.
Szereti a kutyákat, neki is volt egyszerre kettő még a megismerkedésünk előtt - azóta már mindkét kutyus meghalt - és a kutyák bent voltak a lakásban (kertes házban lakott, a bejárati ajtón volt kutyaajtó, azon tudtak ki-be mászkálni). Most annyival lenne macerásabb, hogy panelben élünk, itt nem lehet csak úgy kiengedni, hogy elvégezze a dolgát, ki kellene vinni.
Ami rosszul esett, hogy kijelentette, úgyis az én dolgom lenne. Na mindegy, tényleg beszélnünk kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!