Mikor jött ez a pillanat, mikor tudtátok, hogy na, most jöhet a baba?

Én 29 voltam mikor eldöntöttük, párom 33. Megvettük a saját lakást, berendeztük, mindkettőnknek biztos munkahelye volt (állandó) már több mint 6 éve. Végül az elhatározás után csak 10 hónappal jött össze a baba.

23 voltam, a férjem 26. Ő orvosként dolgozott már akkor, plusz a phd-ján is dolgozott, ami által sokkal rugalmasabb beosztása volt az első babázós évünkben, mint egyébként valaha is lesz. Én egyetemre jártam/járok, mivel két szakot viszek, és a diploma után is idő a szakvizsga, tudtuk, hogy egyetem alatt szeretnénk vállalni (ez az elképzelés nagyon jól be is vált...), a phd-s időbeosztás miatt gyakorlatilag zökkenőmentesen kiviteleződött ez a terv. Én alkalmi munkákat is végzek itthonról (szakfordítás), így alapvetően bármikor tudok még 3 évig ugrani, ha beteg a lányunk, a szüneteket is teljes egészében együtt tudjuk tölteni. Ami még feltétel volt: saját lakás (hála Istennek a szüleink ebben tudtak minket támogatni), és egy autónk is lett, ezt annyira nem tartottuk fontosnak, aztán kiderült, hogy nagyon is az. Hirtelen vágtunk bele végül, egy darabig sokat töprengtünk, hogy melyik félévemben kezdjünk neki, stb., aztán cselekedtünk. ;) Az első hónapban megfogant a babánk, már bölcsis kétéves. :) Másodikat nagyobb korkülönbséggel tervezünk, ezen is sokat töprengtünk, nehezen döntöttünk, előreláthatólag 6-7 éve lesz köztük.

Én 28 voltam, a férjem 33 éves és már elértük amit akartunk, tanulás mellett és után is dolgoztunk, lett autónk, lakásunk, úgy éreztük nem teljes az életünk a Baba nélkül, 3. hónapban sikerült teherbe esnem, van egy csodálatos kislányunk :)

2012-ben én 26 lettem, a párom 29, 8 éve voltunk akkor együtt. A munkahelyemen nagyon rossz volt a hangulat, egyre kevesebb lett a fizetésem egyre több munka mellett, egy évig próbáltam másik állást keresni eredménytelenül, nagyon szabadultam volna már onnan. Májusban elmentem az akkori nőgyógyászomhoz kivizsgáltatni magam, hogy minden rendben van-e, rákszűrés, stb., és ő kérdezte, hogy mikorra tervezzük a babát, amire nem tudtam mit válaszolni (anyósom már nyaggatott egy ideje minket, hogy unokázna már). Akkor hazamentem, elmeséltem ezt a páromnak, és egy hirtelenjött elhatározástól vezérelve onnantól nem védekeztünk. Júliusban az unokatesóm 2 kislánya nyaralt nálunk, nagyon jót "babáztunk" velük, augusztusban pedig a másik unokanővérem kisfia volt nálunk több napig, őt is imádtuk, jó volt a gyerekzsivaly a lakásban, és éreztük, hogy készen állunk. :) Szeptember 4-én pozitívat teszteltem, novemberben visszafizettük a lakáshitelünket, 2013 februárban teljesen kipofoztuk a lakást, márciustól nem dolgoztam, májusban megszületett a kisfiam. Imádom. :) Lehet, hogy ha minden rendben lett volna a munkahelyemen még mindig nem lennék anyuka, de nagggyon örülök, hogy így alakultak a dolgok. :)

5 éve voltunk együtt,én 23,a párom 28 volt. Nem terveztük,legalábbis nem akkorra,amikor megfogant,de örültünk neki :) albérletben lakunk még,a kisfiam másfél éves,5 hetes kismama vagyok. 3 hónapon belül kész lesz a házunk,építkeztünk egy gyönyörű,panorámás telekre. Nekem csak szezonális munkám volt,ami azt jelenti,hogy télen nem dolgoztam. A páromnak biztos munkahelye van,elég jó fizetéssel,így az anyagi dolgok miatt nem kell félnünk.

27 éves voltam, a párom 28. Novemberben volt az esküvőnk. Előtte már egy évvel beszélgettünk komolyabban róla, hogy szeretnénk gyermeket. 16 éve ismertük ekkor egymást és 4 éve voltunk együtt. Az esküvő előtti nyáron akartunk nekiállni próbálkozni, de hezitáltunk, kicsit féltünk. Bár volt lakás, neki is, nekem is biztos munkahelyem, de valamiért mégis bizonytalanok voltunk, mit szólnak a munkahelyemen meg ilyenek (akkoriban elég nehezen voltam pótolható). Aztán egyszer valahogyan rátaláltam az angyalok szülei oldalra. Végig bőgtem amiket olvastam és hirtelen minden aggodalmam elszállt, minden addigi gondom-bajom eltörpült és akkor szántam rá magamat. Az esküvőn már a szívem alatt hordtam a lányunkat és a nászúton teszteltünk pozitívat. Volt nagy öröm, most 20 hónapos és tervezzük a tesót. :)