Anyukák, apukák! Milyen tetoválásod van, vagy szeretnél, ami a gyermekeddel kapcsolatos?

Nekem a kislányom és a kisfiam arcképe van a hadamra tetoválva, az alhasamra pedig a nevük. A kedvesemnek pedig a mellkhasára az arcképük és nevük.

Nagyon szeretjük a gyerekeinket, értük élúnk. Nagyon családcentrikusak vagyunk, nekem a szüleim arcképe is rám van varrva

Előre bocsátom,hogy amit mondok, az nyilván csak az én véleményem és egyik kedves szülőt sem szeretném megbántani vele.

Azt gondolom,hogy a bőrünk sem nem anyakönyvi kivonat, sem nem hirdető tábla.

Az ember a szeretetet a szívében, lelkében hordozza nem a bőrén. Szép emlékeink nem a bőrünkön,hanem az elménkben és örökkévaló szellemünkben tárolódnak.

A képek egy pillanatot rögzítenek,egy adott percnyi állapotot,ami gyorsan elszáll: a születés utáni percek, az óvodai ballagás, az első bizonyítvány,, a lányunk/fiunk esküvője néhány perc az életből.Becsukjuk a szemünket és visszagondolva láthatjuk ezeket.Ehhez nem kell tetoválni.

A szeretet nem egy felirat,de nem is egy kép.A szeretet egy viselkedési forma. Mondanék egy példát, ha szabad a saját életemből.Mi az ami megmarad egy gyerekben a szüleiről. Emlékszem, hogy amikor a szüleimmel sétálni mentünk és elfáradtam, apám gyakran a nyakába vett és télen is mindig meleg volt a keze és hazáig menet melegítette a hógolyózástól átfagyott ujjaimat,pedig nem tetováltatott a testére.