Szerintetek ez tényleg szégyen?

Mi a párommal mindketten a klasszikus családmodell hívei vagyunk, tehát ő dolgozik, én itthon vagyok a gyerekekkel. 2 , 4,5 , 7 évesek, és most vagyok 4 hónapos terhes.

Sok ismerősünk szerint szégyelljem magam, mert nem akarok dolgozni, de én valahogy mindig is erre vágytam, a férjem is, és nagyon jól, boldogan, szeretetben élünk. A férjem jól keres, mindenünk megvan, amit csak kívánunk. A ház is nagy, mindegyik gyereknek lenne külön szobája, de a két kisebbik együtt alszik, ők akarták így. Nyaralni is járunk, néha kettesben is a férjemmel étterembe, moziba. Mindig is nagy családra vágytunk. Én is egyetemet végeztem, dolgoztam is, de aztán jöttek a gyerekek, én így érzem teljesnek az életem. Sokan mégis támadnak, hogy halomba szülöm a gyerekeket (ötödiket már nem szeretnénk), és hogy eltartatom magam a férjemmel, mert lusta vagyok dolgozni. Szerintem épp elég kimerítő egy napom, a ház mindig tiszta, a gyerekek boldogok. Szerintetek ez ma már szégyen?