Mit lehet mondani, hogy ne "támadjanak le" a kórházból hazaérve?

Mi megmondtuk előre,hogy amint megvan a picur,akkor párom ír mindenkinek sms-t,addig ne zaklassanak naponta kétszer.

És azt is megmondtuk,hogy kórházba bejöhet mindenki megnézni,ott tényleg csak nézés volt,ablak mögül mutattam meg nekik,bejönni csak párom jött.

Első 6 hétben szóltunk előre,látogató csak nagyszülők,testvérek jöhetnek,de ők is előre szólva,és nem órákra (főleg nem hozzánk költözve ahogy anyós megálmodta).Húzták a szájukat,mert átjáróházat csináltak volna ha rajtuk múlik,de nem érdekelt.

Ez nekem is gond. Asszem bevállalom,h páron megsértődnek. Az én kollégáim is mondták,h majd jönnek, már annyira várják. Édesek, de az első 6 hétben én meg fogom mondani,h ne jöjjenek. Ha erőszakoskodnak, megmondom,h az orvos is ezt tanácsolta - ez így is van. Amúgy mi nem fogunk sem kör-sms-t, sem facebook-os tájékoztatást adni a "nagy közönségnek", ha megszületett a pici. Mert többen mondták,h majd jönnek a kórházba (már most érzem,h nem fogom igényelni a társaságukat akkor), és azt sem szeretném,h a kórházban hívogassanak megállás nélkül. Csak egy pár nap múlva rakunk ki képet FB-ra. A család persze más (úgy, ahogy írta vki előttem, nem órákra, nem egyszerre, de persze jöhetnek), és van néhány nagyon jó barátunk (de ők szerencsére pont megértik,h nem szeretnénk látogatókat az első 6 hétben).

De én is kíváncsi vagyok mások tapasztalataira, hogyan sikerült szépen "leszerelni" a lelkes látogatókat.

Hozzánk is csak nagyszülők és testvérek jöhettek. Más ha ajánlkozott, hogy jönne, megmondtuk, hogy szívesen látjuk x hét múlva, addig a baba had erősödjön. Mindenki megértette. Kórházba hozzám csak az előtérbe lehetett látogatónak jönni, így simán megértették azt is, hogy friss gátsebbel nem a legkényelmesebb kimászkálni.

Ha az ilyesmin bárki megsértődik, azzal szerintem nem érdemes foglalkozni.

A szülés beindulását még a nagyszülőknek sem írtuk meg, csak akkor szóltunk, amikor megszületett a baba. Mindenki másnak sms-t küldtünk fotó kiséretében.

első vagyok.

Szülés beindulásakor mi sem szóltunk senkinek,férjem jött velem,végig benn volt,aztán fürdetésnél is ott volt,stb,kb 2 órával később írt sms-t (még jó,hogy van olan funkcio a telefonján,hogy egy szöveg,sok cimzett).

Vajúdás közben (12 óra) nem hiányzott volna,hogy nagyszülők vagy bárki a folyosón toporogjon.

Nálunk végül nem volt ilyenen idő gondolkodni, beindult a szülés nemsokkal éjfél után, aztán mire reggel lett megszületett a fiam. Annyi minden történt, jöttek vizsgálni mindig, nekem nagyon fájt már mindenem, komplikációk, szóval nem a telefonáláson járt az eszünk, hanem hogy minden rendben legyen. Reggelre meg is született a fiam, akkor telefonáltunk mindenkinek.

Mi azt beszéltük meg mindenkivel, hogy mikor hazajövünk, és már belerázódunk akkor feljöhetnek. Nem volt sértődés.

Amúgy meg igazán megérthetik. Azért egy szülés igencsak megeröltető, én napokig rosszul voltam, majd elájultam, nagyon legyengültem, alig tudtam a gyereket a folyosón tolni abba zsúrkocsiba, szóval én örülök, hogy inkább később találkoztunk az ismerősökkel.