Miért van az, hogy amíg a kisbabákkal a szülők nagy többsége nagyon törődik, addig a nagyobb gyerekekkel már nem?

Szerintem sokan belefáradnak. Annyira túlpörögnek mint kisgyerekem anya (mit ehet-mit nem, hogyan "fejlesszem", mikor már mit kell csinálnia, nem hagyom egyedül egy pillanatra sem, nem hagyon a kicsit a nagyszülőkre, mert ők nem tudnak gyereket nevelni..stb..), hogy mire a gyerek 3-5 éves teljesen belefáradnak. Visszamennek dolgozni, újra kinyalik a világ és sajnos nagyon sokaknak teher a gyerek. (abban a bizonyos reklámban bemutatott szituáció nem hülyeség, csak a megoldásnak kéne másnak lenni) A gyerek megérzi és ő is eltávolodik. Így kamaszkorra már azt sem tudja a szülő, hogy hogyan gondolkodik a gyereke.

Nekem egy 7 és fél éves "nagyfiam" van és egy 1 éves kislányom.Szerintem azért látszik úgy,hogy kevesebbet törődünk a nagyobbik gyerekkel (legalább is ez nálunk így van) ,mert már sokkal önállóbb.De úgy gondolom , ugyan azt a figyelmet kapja mint a kicsi,sőt...Pont azért próbálok minden szavára ,mozzanatára,jelzésére rögtön reagálni,mindent észrevenni,hogy ne érezze azt,hogy a hugival többet foglalkozunk,mert ő még tehetetlenebb .