Miért fogalmaz sok nő úgy, hogy "szültem a férjemnek x gyereket"? Ez nagyon furcsán hangzik! A férfinek szülünk, vagy mi?

Nem a férfinek szülünk, hanem a férjünknek.

Gyermekeket, akik tovább élnek majd helyettünk, akik tovább viszik a családot. Tovább viszik a nevünket, a férjünk nevét(tudom, hogy ez változó, de classic esetben)

A férjünknek szülünk - mert ő nem szülhet, mi szülünk neki. Ő meg gyereket nemz - N E K Ü N K: Így mondjuk azt is, mert így is van.

Neki szüljük, mert általa szüljük. A miénk lesz.Az övé és az enyém. A családunk sarja.

Ebben a mondatban az is benne van, hogy értéket adunk - sokszor úgy hangzik el, hogy belehallódik: legyen hálás! És így is van: a férj büszke és hálás, hogy a felesége gyermekeket szül neki. Fordítva így hangzik: "Gyermekekkel ajándékoztam meg a feleségemet"

Szerintem nagyon szépen fejezi ki a magyar nyelv ebben a fordulatba, hogy a gyermek ajándék, felülmúlhatatlan kincs - és érték. Egyszerű gyakorlati szinten nézve is jó befektetés.

A férfinek pedig az egyetlen lehetőség, hogy ne haljon meg, ne vigyen a sírba mindent: ha gyermekeket szülünk N E K I.

Sajnos (szerencsére) a mintadarabból kimaradt ez a kis funkció :) Így hála Isten(!!!! ccc)létre kellet hozni a második javított verziót, aztán egész jól működnek így együtt :)

Az apa is többre becsülhetné a nőt, aki gyermekeket szült neki annál, hogy otthagyja.

Ezt nem lehet másképp mondani! Hiszen előbb is mondják:

"ENNEK akarsz gyereket szülni?! Elment a józan eszed?!"

Vagy "Ő az, akinek szülnék gyereket"

Csak később mondjuk, hogy tőle :) Amikor esetleg már más is szóba jöhetne:)És ez is milyen kifejező: míg egyetlen és csodált az apajelölt, addig a szülnék NEKI használatos.

A terhes maradtam TŐLE inkább akkor jön be, amikor nem olyan egyértelmű, hogy másra elvben se néznénk rá...

Igazából Istennek szülünk, de mégsem mondhatjuk annak a gaz embernek, mikor elhagyott: Szültem Jézus dicsőségére három fiat, s te itt hagytál!" Hogy venné már az ki magát?

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.

Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának

fiai és leányai.

Általatok érkeznek, de nem belőletek.

És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.

Mert nekik saját gondolataik vannak.

Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.

Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,

ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.

Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne

próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.

Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem

meg nem reked a tegnapban.

Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek

eleven nyílként röppennek el.

Az íjász látja a célt a végtelenség útján,

és ő feszít meg benneteket minden erejével,

hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:

Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan."

Erre gondolsz?

Dehogyisnem!! Pontosan, hogy a mienk! Mindenki úgy érzi ma, hogy ez negatív, s el is engedik a gyermeket, elengedik a kezét, ráhagyják, tegyen, amit akar, nem mernek rendelkezni felette, és ez nagyon nem jó a gyermeknek. A gyermek a szülőké- míg gyermek. Legféltettebb kincsük. Ezért úgy óvják, féltik és gondozzák: növelik, mint a legdrágább tulajdonukat. Mert az.

Nem úgy a tulajdonom, mint egy rabszolga, hanem mint egy családi ékszer, vagy egy befektetés, vagy egy titkos tudás. Gondozom, óvom, gyarapítom.

S ha felnő lassan átadok neki mindent, s végül ráhagyom amim még van(nem csak az anyagiakra gondolok) rá, és az ő gyerekeire.

Persze nem szabad ezt rosszul értelmezni. Nem önkényúr a szülő, hanem olyan mint a jó gazda. A rossz tulajdonos nem jól gondozza, nem gyarapítja, hanem elherdálja a tulajdonát - így nem bánhat a szülő a gyerekével. Ilyenkor mondjuk, hogy nem a tulajdona. Mert nem, abban az értelemben nem, hogy azt tennénk vele amit akarunk, mint egy tárggyal.

Nehéz ezt kifejezni, de a lényeg ez: A miénk, de csak hogy neveljük. Hogy az utódunk legyen. Nem rendelkezünk VELE, de rendelkezünk - egyelőre - felétte, mert szüksége van erre.

Az a művészete a szülőnek: jó ütemben engedni át a gyerek felett való rendelkezést a növekvő gyermek önmaga felett való rendelkezésévé. S engedni őt saját jogára, s később átadni neki az irányítást.

Bár a gyerek később is ami gyerekünk, s ha jó szülők voltunk, akkor ezt ki is fogja mutatni.Reméljük :)