Ti nem féltek az iskolás korszaktól? Csak pl. az alábbiak miatt.

Én már igen csak rég jártam középiskolába, általánosba meg végképp, de már akkor is voltak olyan esetek, amik mellett nem szabadott volna elmenni szó nélkül.

Sajnos a gyerekek - minden korszakban - igencsak undorítóan tudnak viselkedni.

Ahogy idősebbek lesznek, jön a "ki ha én nem" korszak. Egymás űberelése és hül*eségbe bele vitele.

Aláírom őszintén, én sem voltam angyal. Volt, hogy cikiztem és szekáltam osztálytársamat, de sosem jutottam el odáig, hogy esetleg köpködjem, a saját ruháit, dolgait elrontsam vagy szimplán a porig alázzam. Mostanság meg pont ezeket lehet olvasni, mint pl. a kis srác, aki leugrott az iskola 3.emeletéről, mert már nem bírta tovább. Most kómában van, több belső szerve sérült, stb.

Két gyerekem van, az egyik 2,5 a másik ma-holnap születik. Ha belegondolok, hogy az ő korosztályuk (számomra) milyen lesz, igen csak rettegek.

De, reménykedem abban, hogy sikerül pozitív értékrendet beléjük nevelnem és a maximum, ameddig elmennek, azok ki csínyek lesznek, nem pedig életveszélybe sodróak.

Bár én inkább attól rettegek, hogy a társadalom, a társaságuk - mit a szülő nem mindig tud befolyásolni, sajnos - nagyon is befolyásolhatóvá teszik őket. Nem szeretném, ha odáig jutnánk majd x év múlva, hogy XY beugrik a kútba, akkor ők is utána, mert az menő. Szóval érted ..

Mint írtam, én sem voltam angyal, DE mindig tudtam hol a határ és meddig mehetek el normális kereteken belül. Ha a gyerekeim már így nőnek fel, akkor megnyugszom, mert tudom, hogy hül*eséget nem fognak csinálni és megbízhatok bennük.

Ja, és attól meg végképp kiakadok, ahogy a gyerekek a tanárokkal, felnőttekkel viselkednek.

Én nem tudom, hogy ez minek köszönhető, bár egy régebbi cikkben elemezték, hogy a szabad nevelés miatt ilyenek a gyereke, de .. amit leművelnek némelyik tanárral.

Ne is mondd! Én is be vagyok tojva! Ezért is fogom őket elvinni küzdősportra! Több előnye is van: ők maguk is fegyelmet tanulnak ill. megvédhetik magukat. Sajnos mást nem tehetsz... Ill. bízom abban, hogy vannak hasonlóan kultúrált szülők kultúrált gyerekkel és velük fognak barátkozni. Már most arra tanítom, hogy a rossz gyerekeket kerüljék el (van néhány már az oviban is!)

Nálunk mindig nyitva lesz az ajtó, inkább itt szedjék szét a lakást, de szem előtt legyenek. Aztán mi lesz később... hát Te is és én is felnőttem valahogy!

Ne ess pánikba! Reméljük a legjobbakat!