Akik nem akarnak gyereket, miért nem?

Nővérem sem akar. Neki a pohár mindig félig üres, mindenben a rossz dolgot látja. A gyerekvállalásban is. Azt mondja, nem tudja elképzelni hogy bármilyen érzés kárpótolná a gyerekkel járó kellemetlenségeket.

Ráadásul sok ismerőse házassága, kapcsolata ment tönkre a gyerek születése után, az apák élik életüket az anyák meg a túlélésre játszanak. Azt mondja, ez neki nem kell.

Mert nem vágyom rá és semmire ami vele jár. Nem érdekel, nem érzek rá ösztönt stb. Olyan meg minek csináljak amire nem vágyom?

Másnak meg az az élete értelme, hogy felmászik a Himalájára. De ha te még a szemközti domb megmászásától is rosszul vagy, akkor neked hiába jönnek a hegymászás jó oldalaival, mert neked az mind rossz ami másnak a jó oldal.

Azért meg a lehető legnagyobb önzőség szülni, hogy ne maradj egyedül. És különben meg, ha ilyen egyszerű a megoldás, akkor miért van annyi magányos, beteg idős ember akikkel nem törődik a családja?

van akinek olyan a munkája, h mellette nem fér bele a gyerek. veszélyes, teljes embert igénylő, rengeteg utazással jár, stb. náluk teljesen megértem, h nem szeretnének utódot, hiszen más dolgok kötik le.

van, akinek nem is való, mert egyszerűen olyan független típus, és nem tudná igazán szeretni.

ez mindenkinek a magánügye. sajnos sokszor olyanok is vállalnak gyereket, akikre még egy éti csigát sem szívesen bíznék.

Én így 37 évesen még nem tudom, lesz-e gyermekem, igazából mindig úgy gondoltam, igen, mert nagy kaland és mindig olyan kicsi volt a szűk családom... De még a saját életem is nagy kihívás s kicsit sem néz ki esélyesnek egy utód...

Ami miatt nem vonz, az az első 1-2 év. A gyerek még nem eléggé interaktív, viszont még bőven bepisil. Mi a csudát lehet vele csinálni, amíg nem rohangál és beszél? Évekig... Az rengeteg idő, százszor elveszteném a türelmemet, gondolom. Nagyon nehéznek tűnik, persze később is, de akkor már máshogy. Persze lehet, hogy a saját gyermekemmel tudnék mit kezdeni kicsiként is, igazából már kezdetben is interaktív a saját, nem verbális szintjén... Akkor is nehéznek tűnik. Plusz ha az embernek gyermeke van, nehezebb nagy ívben kerülni az orvosokat (arra nem is gondolok, hogy megbetegedne, hanem oltások, ami egy külön történet s ilyesmik), márpedig én mint orvos- és kórházfóbiás, nem kívánok találkozni velük...

S biztos van, aki fél attól, hogy baja lesz a kicsinek. Oké, ez gyönge érv a gyerek ellen, de mégis, bejátszhat.