Miért kell "majd megoldjuk" hozzáállással gyereket vállalni?

Ebben és az ilyen jellegű kérdésekben az a "vicc" hogy ha egy család rossz anyagi körülmények között, esetleg nagyszülőkkel együtt él akkor megy a "Miért szülnek a semmire" megjegyzések. De ha bemész az abortusz témakörbe és van egy kérdés amiben a nő kétségbe van esve hogy terhes, elveteti mert se munkájuk se semmijük nincs akkor mindenki támadja hogy egy gyereket akkor se szabad elvetetni.

Én a semmire szültem szó szerint. Gimibe halasztottam, eredeti tervek szerint fél évet így se érettségim, se szakmám. A páromnak alkalmi munkái voltak, apukám házába éltünk/élünk. 18 éves voltam gyógyszer mellett estem teherbe. Nem voltam hajlandó elvetetni, pontosan ilyen majd megoldjuk gondolattal, de nem vállaltam be se azt hogy megölöm a gyerekemet se azt hogy esetleg utána soha többet nem is lehet.

Egy másodpercig nem bántam meg a döntésemet. Én időközben okj-n szakmát szereztem (amivel kitörölhetem), jövőre érettségizek.

A fiam 6 éves. Vannak anyagi problémáink, van hogy anyukámtól kérek kölcsön fára, de ebből a fiam soha semmit nem érzékel. Két alkalom volt hogy érzékelte azt hogy nincs pénz. Volt egy hónap amikor a sószobát (ahova szeret járni) nem tudtam befizetni, ezért egy hónapig nem mehetettet. Meg egyszer 2 napig ki volt kötve a kábeltévé, emiatt volt 2 délután hogy nem tudta a kedvenc mese csatornáját nézni.

De sose vonom el tőle a pénzt, ovis kirándulásból, színházból sose marad ki. A Jézuska mindig azt hozza amit ő kér. Ennek az az ára hogy apa és én magunkra már csak akkor veszünk cipőt, ruhát ha már a meglévő tényleg hordhatatlan de ez van. Megoldjuk, ha nehezen is de megoldjuk. Mi nem mutatjuk a külvilág felé hogy mennyire jól állunk, rosszul állunk anyagilag de a gyereknek mindig mindene megvan.

Van olyan ismerősöm aki veszi a drága új ruhákat magának is, gyereknek is, meg rengeteg fizetős külön foglalkozásra hordja a gyereket, hogy a külvilág azt lássa hogy nekik milyen jól megy, közbe meg ha nem a nagyszülőknél élnének és a nagyszülők nem fizetnék a rezsijüket meg a kajájukat akkor enniük se nagyon lenne mit, nem hogy külön foglalkozásokra menni. Na az ilyet én is szánalmasnak tartom.