Mit a véleménytek erről a szösszenetről?

Anya, nő, szerető

Hogyan lehet összeegyeztetni a három személyt? Lehe tegyáltalán? Szükség van rá egyáltalán? Mostanra elég jól belejöttem a szerepek váltogatásába, attól függően, hogy éppen kire van szükség. Az elején persze nem ment ilyen könnyen, sok gyakorlás kellett ahhoz, hogy gond nélkül váltogatni tudjam a szerepeimet.

Merthát ugye egyrészt Anya lettem, ami már önmagában is egy hatalmas sokk. Csak hogy a fizikai részénél maradjak a kérdésnek a melleim egy csecsemő táplálására használtam,ami mélységes szeretettel és örömmel töltött el, de igencsak nehéz volt átkattanni utána szerető üzemmódba, mikor végre elaludt a cseppem. Fura érzés volt, hogy az emlőm, amelyből fél órával azelőtt még a gyermekem szoptattam,hirtelen szexuális játékszerré vált. Aztán az esti fürdésnél belenézve a tükörbe szembesültem azzal, hogy nőiségem egyik legfontosabb bizonyítéka nem éppen úgy néz ki, mint „lánykoromban”, sőt leginkább egy „beduin-csöcs”-re emlékeztet.(már elnézést a kifejezésért, és bocsi a beduinoktól is) Újabb kezelni való probléma, hogyan éljem meg nőiességemet, mikor az egyik elsődleges női nemi jellegem jellegtelenné és lógóssá vált?! Sebaj, szerencsére szuper push-up-os melltartókat gyártanak már, anélkül meg csak Apa lát, akinek így is tetszem.Különben sincs felesleges párszázezrem mellműtétre, úgyhogy ezen felesleges pörögni.

Aztán a lelki dolgok, egyrészt mióta tudomásomra jutott a mi kis csomagunk létezése, minden percemet átitatja egyfajta aggodalom, mert aggódni mindig van min. Eleget nőtt-e, mikor kezd már mozogni a pocakban, most miért nem mozog? Megszületett. Eleget eszik, miért nincs kaki, miért van ennyi kaki, miért nem forog még és sorolhatnám, azt hiszem minden Anyának ismerős…Eközben Apa dolgozni jár, munkahelyi gondok, a párkapcsolatot is megtépázza a fáradtság és a kettesben töltött percek drasztikus csökkenése. (aki mást mond hazudik vagy szerencsés, mert a párja keveset dolgozik) És mindeközben próbáld meg magadban újra megtalálni a nőt. A nőt, aki elbújt a kötényhas, a lógó mellek, a kakis pelenkák, a végtelen szoptatás-fejés körforgás,háztartásvezetés örvénylő forgatagában.

Nem könnyű feladat megtalálni az egyensúlyt és összeegyeztetni a szerepeket, de nem lehetetlen. Az aggódáshoz jobb hozzászokni, mert elmúlni nem fog soha, a párunkkal tölthető kevéske időt a lehető legjobban ki kell használni és meg kell békélni azzal,hogy az a nő, akit a tükörben látsz Te vagy. A házimunka megvár, ez egy nagyon fontos szabály, amit megtanultam az elmúlt közel egy évben, de az elszalasztott pillanatokat nem tudod pótolni. Tulajdonképpen szépen lassan belejön az emberlánya a dologba, mint kiskutya az ugatásba. És mikor összhangba kerül minden, rájövök, hogy csuda jó dolog egyszerre Anyának, nőnek és szeretőnek lenni.