Amikor óvodába ment a gyereked, barátkoztatok a szülőkkel? Esetleg a későbbiekben elkezdtetek összejárni?

Szió!

Az elején nem nagyon , de egy fél év után elkezdtünk beszélgetni amikor már összeszoktak jobban a gyerekeink. Sőt 1 év után meghívtak minket szülinapi zsúra és mi is vissza hívtuk őket , meg még pár gyereket aki a kislányom legjobb barátai a csoportban . Azóta már egy jól összeszokott kis csapat vagyunk , utolsó évünk az oviban .

6 éves kislány anyukája 40+2 hkm :)

Nem igazán. Tavaly kezdte az ovit. Van két szülő akit régről ismerek, de velük is csak szia-szia.Van még kb pont három akinek a nevét se tudom, ők se az ennyimet, de ha utcán megismerjük egymást akkor köszönünk.Őket is csak szülőin láttam.

Októberben jött egy kislány az oviba, nagyon nagy a szerelem közte meg a fiam közt, de az ő szüleit is csak májusban ismertem meg, velük a nyáron össze jártunk.

A vicc az egészben, hogy viszonylag kis kösségben élünk, de a gyerekeket még csak az oviban láttam, meg ezt a hat szülőt.Olyan még nem volt hogy olyan sétált volna velünk szembe az után ahol a gyereket megismerem vagy én vagy a fiam.

Egy év után nem ismerjük annyira egymást és egymás gyerekeit hogy pl egy szülinapra elhívjuk egymást.

A fiam most kezdte a harmadik évét az oviban, de nem igazán van barátkozás. Illetve van pár szülő, akik barátkoznak egymással, de alapvetően nem jellemző. Én amúgy sem vagyok az a szülőkkel barátkozós típus, nem is az én korosztályom (26 vagyok, a legtöbb szülő meg 40 körüli, sokaknak már van felnőtt, vagy majdnem felnőtt gyereke is). Akad pár, akikkel délután el szoktunk beszélgetni, ha egyszerre megyünk a gyerekekért, de kb. ennyi. Meg van a fiamnak egy kis barátja, velük néha összefutunk gyerekprogramokon, vagy nyáron a strandon, de nem úgy, hogy előre megbeszéljük. De ott is pl. az anyukával még sosem találkoztam, csak az apukát ismerem, de a nevét neki sem tudom, szerintem ő sem az enyémet. Meg van még 1-2 gyerek, akik a közelben laknak, és pl. télen, taknyos időszakban össze szoktunk futni az orvosnál, olyankor várakozás közben a gyerekek játszanak, mi meg jól elbeszélgetünk, de úgy igazán barátkozás köztünk, felnőttek között nincs, csak ha úgy jön ki a lépés, akkor el tudunk beszélgetni.

Egy olyan barátja van a fiamnak, akivel néha járnak egymáshoz, de az meg elég bonyolult, mert jó messze laknak, nekünk nincs autónk, náluk meg a szülők nagyon elfoglaltak, sok gyerek van, egész nap rohannak edzésre, szakkörre, mindenfélére. Szóval a szülőket ott sem igazán ismerem, inkább úgy szoktak a gyerekek összejárni, hogy a nagyszülők szervezik a dolgot, mert a fiam nagymamája meg a barátja nagymamája kollégák voltak, szóval ők már régóta ismerik egymást.