S. O. S. Más is ennyire megváltozott a szülés után?

Nem vagy véletlenül depressziós? Foglalkozol a gyereken kívül mással is?

Nálunk is ez megy 10 hónapja. De a férjemnek sem jó semmi sem. Én tudom is az okát, anyagi gondok emésztenek bennünket, amik eddig is voltak, de most már fél éve tartósan, ráadásul nagyon nem emberi körülmények közt dolgozik néha, folyton fáradt, nem tudja kipihenni magát, agyilag sokszor haza sem ér a munkahelyéről, csak fizikailag. Sokszor szerintem az van benne, hogy amilyen ott a légkör, nem tud már elvonatkoztatni, annyi időt tölt ott, és mondom, nem ér haza agyilag, úgy tesz időnként, mintha itthon is mindenki ellenség lenne. Engem ez feszültté tesz, mert mintha nem is lenne férjem, a kapcsolatápolásunk mostanában 0, fáradtak vagyunk hozzá. Én is elfáradok a kicsivel, meg abban, hogy agyalok az anyagiakon, nekem ráadásul rosszabb, mert tehetetlennek érzem magam, nem tudok most dolgozni, hogy kicsit helyrejöjjünk, de ami a legfárasztóbb, hogy amikor neki se tetszik semmi, megálljam, hogy ne pöccenjek be én is, és nem is mindig sikerül. A babával minden rendben, imádjuk, de minden egyéb egyszerűen hosszú távon felemészt minket.

Amit te élsz, az nem élet, azért. Én megőrültem, mikor itthon kellett ülnöm a seggemen. Imádom a gyerekeimet, tiszta szívemből. Meghalnék értük, bármikor. Most jön a harmadik, szóval nincs bajom a nagy családdal sőt. Viszont! Minden baba után ahogy csak tudtam mentem vissza dolgozni (3 hónap után) part time-ra. (Angliában vagyok). Napi 4 óra volt csak, de olyan volt, mintha a Mennyben lettem volna. Tettem vettem, intázkedtem. Hasznom volt, csináltam valamit. Borzalmas lehet otthon ülni. :( Ps addig unokatesóm vigyázott a kicsire, akit kihoztam ide, magamhoz. Ide jár suliba is, mivel sitterre nem bízom a gyerekem. Délutános voltam, szóval mikor ő végzett pont utána mentem dolgozni^^. Nagy szerencsém volt). Most már pre school-ban vannak a drágáim, így könnyebb. :) Na, majd ha megérkezik a harmadik... :D

Tornáz vannak fent jó zenére tornák. Az helyre hozza a hangulatodat. A sport sokat segít. Csak 10 percig csináld, rá fogsz jönni.

6os vagyok. Utolsónak igaza van. vagy fesd szépen ki magad, öltözz fel csinosan. Dobj össze egy gyertyafényes vacsit, mire párod hazajön, vagy egy közös fürdő este, ha a baba alszik. Hétvégén bízd a picit másra egy pár órára (ha tudod) és randizzatok egyet, egy mozi, egy hangulatos kis étterem, vagy bármi, amit a baba előtt csináltatok. Ha összeházasodtatok, akkor gondolom jó volt a kapcsolatotok a baba előtt, ami azt jelenti, hogy jártatok össze-vissza, stb. Gondolj arra, hogy te nem csak anya vagy, hanem nő is. Ne hagyd, hogy minden, ami korábban boldoggá tett elmenjen az életedből, csak mert szültél egy gyereket. Én szültem kettőt, plusz pocakban a harmadik, mégis megtartottam pár hobbit, mert nem lehetek csak anya. Arra rámenne a mentális egészségem és a kapcsolatom. És ha én nem vagyok jól, az a kicsiknek se jó. Élvezd az életet, élvezd a családod. Még együtt is mehettek babaúszásra, vagy akárhova. De amúgy szerintem a fáradtság, az idegesség, a hormonok, a megváltozott szerep miatt depressziós vagy. Hidd el, a depit nem lehet észre venni olyan könnyen. Ha nem múlik a dolog a tanácsolt dolgok ellenére sem látogass el egy szakemberhez. Sokat tud segíteni (én is voltam már, más okból). Nem szégyen, sőt!

Utolsó vagyok. Sok sikert és kitartást kívánok. Majd látogass vissza és írd le, hogy hogyan alakul az életed. :) Szorítok neked, tudom, hogy min mégy most keresztül. :) Annyit még megjegyzek, hogy a kislányom mikor megszületett (első baba) annyira nem éreztem, hogy anya vagyok, hogy én attól éreztem magam nagyon feszültnek. Rosszul éreztem magam, mert nem éreztem azt a hatalmas nagy szeretet, amiről mindenki beszél. Aztán persze, mikor már szopizott szépen és nézett rám a nagy szemeivel, stb jöttek szépen az ösztönök (kb 2-3 hét után), csak az eleje olyan furcsa volt. Idegennek éreztem a saját életemet. De belejöttem, a másodiknál már könnyebb volt. :)