Az otthonlévő anyák legnagyobb hazugságai. Mit szóltok ehhez a cikkhez?

utálom ezt az oldalt...

a zuhanyzásig jutottam, én tényleg alig jutok el a tusolóig, mert a 3 gyerkőc mellett segítség nélkül nem lehet.

Off: Első... pont írta, hogy nem vonatkozik azokra, akik 2-nél több gyerekkel vannak otthon. Ráadásul azt is írta, hogy nem az a gond, ha alig jutsz el a zuhanyzóig, hanem ha napokig nem jutsz el.

On: Sok igazság van benne szerintem. sehol nem írja, hogy a gyereknevelés sétagalopp, sőt. Nagyon is reálisan mutat rá arra, hogy mi anyák is emberek vagyunk, és nagyon nehéz mindig, mindenben tökéletesnek lenni.

Nekem tetszik a cikk, néhol magamra ismertem.:) Most már 3 kicsim van és egy fél (pocakban) de tudom hogy 2 gyerek mellett is könnyebb volt a sportolást vagy bármi erőfeszítést igénylő dolgot a gyerekekre meg nem alvásra fogni, na de ha arra várok hogy átalszok végre 8 órát minimum akkor majd nagyi koromban neki is állhatok pl. a sportolásnak.

Az én gyerekeim ugyanis híresen rossz alvók, ha nem ébrednek életkorból adódóan akkor is mindig jön vmi betegség rossz álom vagy bármi ami miatt valamelyik kiköt nálunk a szülői ágyban.

És amúgy a heti 4 sportolás mellett plusz nem alvás mellett se oltam fáradtabb mint "csak nem alvás" változattal...így akkor meg már oly mindegy...

Hogy az egész egy nagy rózsaszín felhő és minden percét élvezi vki ezen meg kifejezetten jót nevettem, szerintem az életben mindenben vannak hullámok a szerelemtől kezdve a barátságon át a munkáig mindenben! Nincs 100% állandóan tökéletes állapot, miért lenne a gyereknevelés kivétel...

Szerintem igazakat ír.

Főleg ahol csak 1 gyerek van.

Én ezt nem bírom elolvasni....

Mellesleg valóban vannak ilyenek, akik csak úgy mondják....Az ismerősi körömben is van olyan 2 gyerekes anyuka, aki állandóan kivan, mert nincs ideje semmire. Az egyik gyerek ovis, a másik másfél éves. Heti 2 napot reggeltól estig a nagyi vigyáz az otthonira.

Nem az a gond, hogy panaszkodik, mert miért ne, de azt hiszem, vannak olyan mamák, akik sportot űznek az állandó nyekergésből. természetesen tisztelet a kivételnek, és nem szeretnék senkit egy kalap alá venni. De hogy minden anyuka minden nap főz, mos, takarít, az azért kamu.

igen, nekünk is vannak rosszabb napjaink-bár én egy gyerekes vagyok-és most tuti nem is akarnék másikat, mert ismerem a határaimat.

Én azért nem tartom annyira felháborítónak... Egy kis magunkba nézés sose árt.

Én lusta vagyok (volnék, ha hagynának). Ma pl kimaradt a reggeli zuhanyom, mert elfelejtettem bekapcsolni a bojlert (majd ha lesz pénzünk újat venni, ami mehet folyamatosan, nem lesz ilyen gond, hogy amikor épp lenne időm és kedvem is egyszerre, akkor épp a meleg víz hiányzik hozzá :D).

Most épp egy kupac hajtogatni való ruha van a laptop mellett az asztalon. Na melyik a csábítóbb? :D

És épp rohadt éhes is vagyok, de mire elaltattam a kisdrágámat, úgy érzem magam, mint egy zombi.

Szóval, most ide írogatás helyett már ehettem volna, és a ruhakupac fele is el lenne már pakolva a szekrénybe élére állítva.

Aztán ha az apjuk csak fogja a fejét, hogy már megint mi van itt, akkor legfeljebb csak annyit mondok magam elé nézve, hogy "bocs, nem jutottam el odáig" - ez talán nem akkora hazugság.

Vicces! :-D

Az 1. gondolatom egyből az volt a cikk elolvasása után, hogy ezt tuti pasi írta! :-D

Én nem hazudok magamnak.Ha valamit nem akarok, akkor nem keresem a kifogásokat, egyszerűen megmondom páromnak hogy nincs kedvem.Pl takarítás: minden nap felporszívózok, de csak mert a kisfiam 6 hónapos múlt, és ezerrel fedezi fel a lakást.2 naponta főzök, mosok..Kupi az van..most is.Mindenki alszik, de ahelyett hogy takarítanék, vagy elmosogatnék, inkább szánok magamra itt egy kis időt a gép előtt. :-) Pedig lenne mit csinálni, de nem vagyok egy gép.

Nekem 2 gyerekem van.A "nagy" lányom hiperaktív gyanús (2,5 éves), a kicsi mint írtam 6 hónapos fiúka.Ő se a legnyugodtabb félefajta.Plusz Hétfőtől péntekig vigyázok egy 20 hónapos kislányra, reggeltől estig..vele igazából semmi gond, teljesen jó kislány. Így végül is három gyerekem van hétköznap..

Nem azt mondom hogy a világ legnehezebb dolga itthon lenni a kicsikkel, de azért nem könnyű.Vannak dolgok amiket mellőzök, vannak amiket nem.Sportoláskánt váltogatva játszom a gyerekeimmel, a szemöldököm ki van szedve, és ha napközben tusolni akarok, és féltem a 2 nagytól a kicsit, akkor jön velem babakocsistól a fürdőbe, és szépen el van ott velem azalatt a 3 percig. :)

Azt kell mondjam, hogy hiába néha nagyon nem könnyű.Mi szülők, akik itthon maradunk a gyerekekkel, elmondhatjuk hogy azt csináljuk amit szeretünk.Hisz egész nap a világ legdrágább kincseivel vagyunk itthon..és ha közben megy a sírás akkor mi van??Bárkinek lehet rossz napja a munkahelyén is nem? :-)