Jogos barátnőm felháborodása? Nem "szabad" ilyet mondani?

Ő úgy tűnik inkább panaszkodni szeret, mint mosolyogva élni az életet és látni a pozitívumokat is. Vannak ilyen emberek. Egy összejövetel nem hiszem hogy a hülyeségre való bólogatást jelentené, hanem eszmecserét, tényleges és értelmes kommunikéciót, problémamegosztást, megoldáskeresést.

Vagy fáj neki, hogy te jól viseled, vagy az a baja, hogy te nem siránkozol velük együtt, így kicsit kilógsz a sorból.

Ez egy hülyeség.

Mondjuk én pl. pont a totyogó időszakot nem élveztem, a terhességeimet se, a picibabásat igen, meg 3 éves kortól ahogy dumálnak azt imádom... de mind mások vagyunk, nekem ez jött be, másnak meg más..... Az se baj, ha valaki úgy érzi, hogy neki a fiúk kellenek, én viszont lányos anyuka vagyok.

Nem mondtál semmi rosszat, a barátnőd meg elég lüke.

Ez egy tipikus dolog, én is találkoztam már ilyennel, kb ugyanez volt a szitu, elmondtam, hogy kb ez a legszebb időszak az életemben, nagyon boldog vagyok így, nagyon élvezem az otthon létet a gyerekkel. Én is megkaptam, hogy mennyire tapló vagyok, mert ez másoknak milyen nehéz, hogy alig várják, hogy lemehessenek a boltba hogy végre emberekkel(!) tudjanak kommunikálni, hogy bezárva érzik magukat stb stb. Jellemzően azok az anyukák mondanak ilyeneket (és sajnos ők vannak többségben), akik valamilyen külső vagy belső kényszer hatására szültek, de nem igazán vannak felkészülve a feladatra, nehezen fogadják el, hogy egy baba/kisgyerek mellett nem lehet egész nap plázázni, bulizni, romantikázni.

Na és ebben az országban nagy divat panaszkodni, semmiségek és természetes dolgok miatt is, és undorodva néznek arra, aki ezt nem teszi, és örül annak, amije van.