Hogyan lehetne megoldani ezt a "problémát" családon belül?
A szüleim rengeteg dolgot összevásárolnak a lányomnak. Nem ő az első unoka (3. a sorban), de ugyan úgy megadnak neki is mindent, mint a másik kettőnek. Igaz, az első két unoka már kinőtt a "babakorszakból" (iskolásak).
Még terhes voltam, amikor édesapám lerakott elém 200ezer forintot, hogy vegyek egy babakocsit. Emellett több ilyen megmozdulása/mozdulásuk volt anyukámmal.
Egyik hétvégén eljöttek hozzánk, se szó, se beszéd, hogy vegyünk gyerekbútorokat. Akkor csak a kiságyunk volt meg, amit leértékelve vettem egy bababoltban, mert csak kiállítási darab volt.
Elég sokat költöttek eddig a lányomra. Talán túlságosan is sokat.
Tudom, rakjam össze a két kezem, hogy segítenek, de már-már zavaró ez az egész.
Többször mondtam nekik, hogy ne vegyenek ilyen drágán dolgokat. Kérdezzék meg, hogy mire van szükségünk (pl. tejital, fejlesztőjáték, stb).
De hiába is mondom, süket fülekre találunk.
Ami pedig ennél is rosszabb, hogy sosem kérdezik meg, hogy milyen méret kell.
Egy éve vettek 3-as pelenkát, de a lányom már rég a 4-es pelust hordta.
Beállítottak hozzánk közel 200darab pelenkával. Ráadásul nem olcsó minőségűvel, hanem pampers pelenkával.
Persze örültünk neki, de a 3. darabnál rá kellett jönnünk, hogy ez sehogy sem lesz jó már a lányunkra.
Mivel a blokkot nem találták, így maradt az a megoldás, hogy elraktam, hátha egyszer jó lesz valamire.
Persze, el is adhatnám, de még nem döntöttem el, hogy lesz-e 2. gyermekünk vagy sem?!
Most beállítottak egy 19-es szandállal. Jelenleg a lányomra a 21-es sem jó már. Épp, hogy határeset .. és annyira bosszant, hogy nem bírják felemelni a telefont, hogy megkérdezzék, milyen méret kell. Vagy hogy egyáltalán nem mennék-e el velük cipőt venni a gyerekkel.
Tudom, hogy ezek mind meglepetések akarnak lenni, de mégis mit kezdjek ennyi használhatatlan dologgal?!
Most is mondták, hogy vesznek 1-2 ruhát neki nyárra. Felháborodott apám, hogy nem vesz használtan neki ruhát. Kérdeztem, hogy miért nem?! Erre mondta, hogy ő nem fog börzékre járni.
Nem akarom őt/őket megbántani, de azért jó lenne, ha végre megkérdeznének minket is!
válasza:
válasza:Én megértem a szüleidet. Aki szereti az unokáit, az örömet is akar okozni, és ez bizony anyagiakkal jár néha. Meg kell köszönni mindent, amit hoznak.
A kicsi pelusokat oda lehet adni a védőnőnek, hogy adja tovább rászoruló családoknak. Minek tartogatnád, még ha lesz is kistesó? A kiscipőket meg félre lehet tenni, vagy szintén tovább lehet adni. A szüleidnek is nyugodtan megmondhatod, hogy tovább adtad őket, szeretetből.
Édesapádat komolyan börzékre akartad küldeni? :) Ne viccelj, hadd válogasson üzletekben, ha szeretne. Neki nem az az érdeke, hogy "jó vásárt" csináljon.
Ha más rokonról lenne szó, engem is zavarna, de hát ők a szüleid! Vagy nem álltok egyéb tekintetben közel egymáshoz? Az némileg megmagyarázná a zavarodat.
válasza:Én leülnék és megmutatnám a gyerek lábán, hogy kicsi és elmondanám anyunak, hogy ez így nem segítség csak a felesleges holmi nő a lakásban. Ha szeretnének segíteni segítsenek de csak akkor ha értelme is van.
Másfelől pedig azt is megmondanám, hogy a gyerekeket mi vállaltuk és mi szeretnénk felnevelni őket. Ő most örüljön, hogy kirepültünk a házból és menjenek el utazgatni vagy bármit amit szeretnének. Ha bajban leszünk vagy gond van akkor pedig szólni fogunk.
válasza:Szerintetek hányszor próbáltam már velük erről beszélni?! Rengetegszer!
Emellett többször is látták a saját szemükkel, hogy amit vettek a lányomnak, az 95%-ban kicsi már rá!
Elajándékozni, eladni?! Ja, jó ötlet.. csak egyszer csináltam meg ezt, 2 hónapig hallgattam az édesapámat, hogy ő nem más ember gyerekeinek veszi a dolgokat, hanem az ő unokájának! Ebben meg azért 100%-ig igazat adok neki.
A gyűjtőszámla pedig már megvan. Mióta teherbe estem, azóta nyitottak egy számlát és arra utalnak át X ezer forintot. Emellett a babakötvényre is ők utalgatnak.
Utazgatnak ők, költik a pénzüket. Nagyon odaadóak és segítőkészek. Mindig azt mondta apukám, hogy addig szüljek, amíg anyagilag támogatni tudnak..
Nos, hogy őszinte legyek, nem szorulunk rá. A GYED-em max., a férjem fizetése pedig nagyon jó (egyetemi tanár). Szóval nem kell hónap végén azon gondolkozni, hogy miből vegyünk egy kiló kenyeret.
Emiatt is zavar az, hogy szinte alig vehetek meg valamit a saját gyerekünknek, mert ők mindent megakarnak venni.
És, mint írta az egyik h.szóló: magunknak szültem a lányunkat, a mi boldogságunknak. Nem pedig nekik, hogy ők neveljék fel!
válasza: válasza:Örülj neki, hogy ilyenek. Nekem apukám mindig azt mondja, hogy szívesen ad, hisz minek üljön a pénzén. Amíg van addig tud adni, ha már nem lesz akkor nem tud.
Legalább Te akkor tudod másra költeni a pénzedet. Itt a nyár lehet menni rengeteg helyre.
válasza:Második válaszoló vagyok.
Engem pontoztok le nullára? Hát akkor bennetek tényleg nincs semmi empátia.
Aki örömet akar okozni, az látni akarja a másik arcán (pl. az unokája arcán), hogy tetszik az ajándék. Egy számlára utalgatni nem ugyanaz.
És bocs, kedves kérdező, hogy segíteni próbáltam a javaslatommal, hogy ajándékozzátok el a pelusokat meg egyebeket. Jössz itt a panasznak álcázott anyagias dicsekvéseddel, aztán még fel vagy háborodva.
Elárulom, magamból indultam ki azzal, hogy ajándékozz, adj másoknak! Mert mi is megtehetjük, hogy bármit megadjunk a gyerekeinknek, sőt, a nagyszülők is! És számunkra teljesen természetes, hogy ha adhatunk, akkor bizony adunk is, ha arról van szó, vadonatúj dolgokat! Csak hogy más örüljön!
Tessék, pontozzátok le ezt is. Mindenesetre azt kívánom, sose legyen nagyobb gondotok ennél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!