Van már valami elképzelésed, hogyan fogod átadni a tudásod a gyermekednek?

Szia! Szerintem alapvetően a gyereket érdekli, mit csinálnak a szüleik, szeretik azt utánozni. Az első jól mondja, a mintával tanítod leginkább, és érdemes bevonni őket (nyilván a koruknak megfelelő mértékben) a feladatokba. Arra gondolok, hogy ha pl. főzöl, takarítasz, barkácsolsz, varrsz stb. segítsen benne ő is – természetesen ehhez türelem kell, mert azért ilyenkor erős túlzás „segítségnek” nevezni, amit művelnek, sőt, lassabb lesz a munka tőle, azonban ezzel tanulnak a legtöbbek, és kárpótol, hogy együtt vagytok, együtt csináltok dolgokat, ami szerintem mindennél fontosabb egy gyereknek.

Azáltal is tanítod a gyereked, hogy mikre mutatsz rá, mire hívod fel a figyelmét, pl. ha sétáltok és megláttok egy madarat/gyíkot/bogarat, akkor megálltok-e, és csodáljátok, elmondod neki, milyen állat (ha nem tudod, utánanézel), de nyilván, ha téged sem érdekelnek ezek, nem fogod ráirányítani a figyelmét (esetleg visítva tapossa majd agyon a bogarakat, ahogy sok gyerek teszi). Nyilván ugyanígy működik, ha pl. az autók iránt érdeklődsz, azokról tudsz sokat – az utcán járva-kelve arról fogtok beszélgetni.

Vagy pl. én könyveket készítek, a gyerekem ezt látta, és egész kicsiként magától kezdett „könyveket készíteni” – ilyenkor elmondtam neki, miből áll egy könyv, segítettem mondjuk befejezni.

Azt akartam ezekkel a példákkal illusztrálni, hogy szerintem a gyerekek mindenre nyitottak, és nagyrészt a szülőkön múlik, mennyire látják meg az érdeklődésüket, és elégítik ki a kíváncsiságukat. Nem úgy kell elképzelni ezeket a helyzeteket, hogy na, akkor most leülünk fiam, és elmondom neked, hogyan kell műanyagnyulat fröccsönteni, mert én ahhoz értek, hanem mondjuk ezesetben vehetsz gipszet és nyúlformát, és otthon készíthettek belőle nyulat.

Ha valaki nem azzal reagálja le a gyereke kérdéseit, hogy „ülj rendesen, fiam”, hanem ha épp nem is tud válaszolni, veszi a fáradságot, utánanéz, és megbeszélik, kipróbálják, megtapasztalják, az már fél siker.

Nekem fiam van, de simán kedvet kap a varrogatáshoz, ha látja, hogy én varrok, vagy hogy még egyszerűbb példával éljek, mikor eszembe jutott gyerekkorom fonalas játéka (nem tudom a nevét), mikor egymás kezéről kell átvenni az így-úgy rátekert fonalat, akkor napokig ezt kellett játszanunk. Mi ez, ha nem tanulás? Sőt, mi több, játékos tanulás? :)