Albérletben gyermeket nevelők, vagy gyermeket tervezők, mik a kilátásaitok? Van esély saját lakásra/házra?

2 gyermeket nevelünk albérletben.

Nem akarunk hitelt felvenni. Férjem havi 100-150ezret maszekol, azt rakjuk el es abból veszünk majd kp-re házat.

Most pedig a fizetéséből gyedből es családiból élünk.

Van egy autóhitel az is épp elég

Mi házasok vagyunk, 2 évesek az ikreink és most 6 hetes vagyok az újabb babával. Az albérletbe be vagyunk jelentve állandóra, a tulajokkal is jóban vagyunk, tök normálisak, mi pedig mindig rendesen fizetünk, szóval nekünk nagyon jó így. Miért nem akarunk "saját" lakást? Na hát pont azért, mert az sem a sajátod, csak a banké. Ráadásul oda vagy kötve, nem léphetsz vagy csak angyon-nagyon nehezen, ha költöznél mégis. Ez a magyarokban egy rossz beidegződés, miszerint "saját" lakás kell. A tévében is így mondják, de én személy szerint ezt büntetném, mert hidd el, sokan még mindig nem gondolnak bele, hogy a banké a lakás és te csak bérled jó nagy kamatokkal, ráadásul az esetleges önerődet is beleölted.

Mi anno megkérdeztük, példának: 6.300.000 Forint kölcsönre 18-at kéne visszafizetni. (20 vagy 25 év, már nem emlékszem) Na mi ez, ha nem rablás? Rövidebb futamidőre pedig sokkal magasabb a havi törlesztő, mint azt ált. bevállalnánk, így maradt volna ez. De nem vagyok olyan hülye, hogy egy sz@ros 8 milliós lukba akarjak 20 évet élni a 2 vagy 3 gyermekemmel és még mozdulni se tudjak...Hát ezért.

Most mondjuk van lakástakarékunk, amit fizetünk a legmagasabb összegel és kíváncsi leszek a szocpollal mit művelnek, na azt megvárom, de nembizakodonm. Nekem nem derogál albiban lakni.

Két gyerekem van, albiban élünk, nem vagyunk házasok. Szeretnénk kertes házat venni, bizakodom az új szocpolban, ha lesz, az autót is eladtuk, hogy az önerőbe beletegyük.

Én még mindig gyeden vagyok, májusban jár le, megyek vissza dolgozni, hogy tudjak kezes lenni, párom nevére vennénk fel hitelt.

Magyarországon lehetetlen albérletben élni, értem az alatt azt, hogy a főbérlő olyan kikötéseket tesz, hogy nem semmi, ráadásul gyerekkel nehéz is albit találni, sokan ki se adják. Lett volna egy családi ház albi, amit tudtunk volna fizetni, mikor mondtam a tulajnak, hogy van 2 kisgyerek, egyből mondta, nem adja ki kisgyerekesnek.

Nem tarthatsz állatot, még egy macskát se, nem alakíthatsz át semmit, mindenre engedélyt kell kérni, még arra is, hogy egy szöget beverjek a falba, hogy egy képet feltegyek. A gyerekek, ne ragasszanak matricát sehova. Egyszerűen korlátozva vagy a saját életedben, mert ugye nem a saját lakásodban laksz. Panelt én se vennék hitelre soha, ez nem élet, családi házban nőttem fel, nem is tudom elképzelni, hogy lehet panelban felnőni, szenvedés az egész. Persze vannak, luxuslakások, az más kategória, de azok annyiba kerülnek, mint egy jó állapotú ház.

Magyarországon, normális, nyugodt családi életed még mindig csak akkor lehet, ha saját házad van.

Szerintem nekünk nem lesz saját lakásunk, hacsak nem nyerünk a lottón.

Hitelt nem akarunk felvenni - mondjuk szerintem nem is kapnánk -, meg amúgy is, a mi életvitelünkhöz egyszerűen jobban passzol az albérlet. Leírtam már többször, hogy praktikus okai vannak nálunk, hogy miért lakunk bérelt lakásban: én egyetemre járok, még egy évem van vissza (bár az már csak gyakorlat, meg ráhúztam egy félévet, hogy ne télen végezzek), mellette dolgozom. Ha meglesz a diplomám, másik városba akarunk költözni, elsősorban munka miatt, és ott még szeretném a mesterképzést megcsinálni. Utána viszont mennénk külföldre, hacsak addigra nem lesz nagyságrendekkel jobb itthon a helyzet. Ilyen kilátások mellett nem lenne semmi értelme erőltetni a saját lakást. Na meg egyszerűen több előnyét érzem az albérletnek, mint amennyi hátránya van.

Egyébként nem élünk rosszul (jó, nem vagyunk nagyon eleresztve sem), nem okoz gondot kifizetni a lakbért. Na meg ha lakást vennénk, ott meg törlesztőt kéne fizetni, mert az esélytelen, hogy zsebből ki tudjunk fizetni egy ingatlant.

6. válaszoló azért az elég erős túlzás, hogy szenvedés panelban felnőni! Én panelban nőttem fel és nagyon szeretem a mai napig. Én meg kertes házban nem tudom elképzelni az életemet. A párom kertes házban nőtt fel és nagyon nem akart panelba menni, de amióta abban lakunk már nem is akar kertes házat.:) Szóval, ha nem ott nőttél fel, nem kellene olyan kijelentéseket tenni, hogy "szenvedés az egész"! Hidd el, hogy egyáltalán nem az!

De hogy a kérdésre is válaszoljak: Mi is albérletben lakunk és jövőre kezdünk próbálkozni a babával. Amikor volt munkám, akkor megnyitottunk 3 lakástakarékot maximális összeggel, de 2 hónap után váratlanul kirúgtak és azóta nem találtam más munkát, így már több, mint egy éve nem tudjuk fizetni sajnos. Jövőhéten megyek állásinterjúra és ha sikerülne, akkor fizetnénk tovább. Mivel a párom vállalkozó elég kiszámíthatatlan a fizetése van, hogy megkeres 200-at, de van hogy csak 100 jön be (minden költség levonása után).

Még nem vagyunk házasok, de édesapám fogja fizetni az esküvőnk felét, viszont nem is akarunk nagy felhajtást, csak egy templomi, egy polgári esküvő és egy ebéd, vagy vacsora a családdal. Felesleges pénzkidobásnak gondolom a hatalmas esküvőket. Pl. párom nővéréék is 1 millió hitelt vettek fel az esküvőre (no comment) és most 3 év után válnak, a hitelt pedig még fizetniük kellene, de egyikük sem hajlandó, szóval a páromék anyja fizeti (mert az ő nevén van a hitel)...hát ennek is baromi sok értelme volt.:/

Én nem élem meg tragédiaként az albérletet, de nem is rajongok érte. Nagyon szeretnék saját lakást, de hitelt nem igazán szeretnék felvenni, szóval mi külföldben és saját vállalkozásban is gondolkodunk, hogy minél többet tudjunk összeszedni.

És veled mi a helyzet kérdező?:) Ti is albérletben vagytok és tervezitek a babát? Vagy miért kérdezted?

Kedves 8-as, 6-os vagyok!

Panelban lakok albérletben, igaz, még csak 1 éve, de nagyon remélem, hogy nem lesz még 1 év.

Bizony szenvedés a panel. Én nem élvezem a szomszédaim zajongásait, a nyugdíjas nénik panaszkodását, hogy így meg úgy hangos a gyerek. Ha lesz gyereked, akkor megtudod, mikor zörögnek, mert már 10 perce sír a gyerek, mert épp a körmét vágod és az ugye nem tetszik nekik. Vagy egyszerűen csak játszik a gyerek kicsit hangosabban, vagy éjszaka felkel, sír, mert éhes vagy beteg vagy épp jön a foga, vagy fáj a hasa. És társai. Persze, ha csendes nyugdíjasok a szomszédod akkor még most jó, de ha lesz gyerek, majd egyre házsártosabb lesz.

Gyereknek a családi ház a legjobb, nagyobb mozgástere van, nincs korlátozva. Kint játszik az udvaron, te csinálod a dolgod bent. Majd ha lesz gyereked akkor te is rájössz erre. Főleg, ha egy örökmozgó gyereked lesz:)

Nekem is van ismerősöm, akik vehettek volna családi házat, de panelt vettek, pedig a srác családi házban nőtt fel, de mégis panelt vettek, igaz nagy 3 szobásat, de csak azért mert elkényelmesedett már a panelban. Ott nincs mit csinálni, nincsenek ház körüli dolgok, nincs kerti munka. Aki csak ezeket nézi, hogy milyen kényelmes ebből a szempontból egy panel, annak persze, hogy jó, a kényelmet, a semmittevést könnyen meg lehet szokni.

Na most már lusta is aki nem akar családi házat?:) Szuper! Mondjuk nem értem, hogy miért baj az, hogy valakinek nem abból áll ki az élete, hogy állandóan tesz vesz a ház körül, hanem helyette elmegy a gyerekeivel kirándulni, de ahogy gondolod.:)

Egyrészt én nem azt mondtam, hogy neked is jobb a panel, hiába családi házban nőttél fel. Elhiszem, hogy téged zavar, mert nem ezt szoktad meg, de én pl. már immunis vagyok a különböző zajokra. Van olyan, amikor üvöltenek felettünk és a párom kérdezi, hogy hallom-e és csak akkor tűnik fel.

Másrészt, aki panelba költözik annak tisztában kell lennie azzal, hogy igenis vannak szomszédok és, ha sír a gyerek azt is el kell viselnie. Én nyugodt szívvel el fogom küldeni melegebb éghajlatra, akinek ez nem tetszik, mert ha neki van problémája, akkor költözzön ő én is tudok toleráns lenni, akkor más is legyen az. Természetesen nem szoktam üvöltetni a tévét vagy hangosan hallgatni a zenét, de pl. ha ilyen dolog zavarna valakit, hogy sír a gyerek, hát nem igazán hatna meg a dolog.:) Laktak már kisgyerekesek nálunk minden oldalról és bizony volt, hogy hallottam, hogy sír vagy ugrál a gyerek, de egyáltalán nem zavart a dolog, hisz ez a gyerek dolga.:)

Amúgy meg én arról beszéltem, hogy TE nem panelban nőttél fel, így nem is tudhatod, hogy milyen az. Így felnőtt fejjel persze, hogy zavarnak azok a dolgok, amiket leírtál, de ha a gyerek ebbe születik és ezt szokja meg, nem fogja tragédiaként megélni, ráadásul ő nem is foglalkozik még ilyen problémákkal, mert nem is kell.

Mi is sokszor voltunk nagymamáméknál falun, ahol kertes házban játszhattunk, sőt volt egy telkünk is, ahova sokszor jártunk. Mi is tudtunk szaladgálni, de erre a célra ott voltak a kirándulások (sokszor voltunk), a telek és nagymamánk kertje. Szóval mi sem voltunk rosszabbak, mint a kertes házban felnőtt gyerekek. Fogdostunk bogarakat, szaladgáltunk mezítláb a füvön és tudtuk milyen a kerti wc és a gémeskút.:) Szóval nem hiszem, hogy egyik jobb, mint a másik. Kinek ez jön be, kinek az. De ha én sem becsmérlem a kertes házban élőket ezt elvárnám fordítva is, mert mi sem vagyunk rosszabbak.:)