Hogyan bírjátok elviselni?

Én még csak terhes vagyok,de már most hülyét kapok az otthon üléstől.....

Nekem 2 gyermekem van, 4 éves és fél éves. Mi sem mozdulunk ki soha sehová, a bolton és ovin kívül (mindkettő a ház mellett). Havonta egyszer besétálunk a városba, mert csak ott van bank automata... Történés nincs, ülünk, mesét nézünk, játszunk a szobában. De nekem nem hiányzik a csavargás, igaz, nem is lenne miből. Igaz, hogy mi városban élünk, de falun nőttem fel, ahol semmi sincs, csak pletykás vénasszonyok az utcánkban. A szomszéd faluból áttelepült egy nagycsomó kisebbségi, törnek-zúznak (ahogy anyuéktól hallom), így sötétedés után nem ajánlott kimozdulni. Én már akkor is elzárva éreztem magam, amikor gyerek voltam, utáltam ott lakni. Már akkor furán néztek rám, hogy nem társultam be a többi falusi izé közé. (sajnálom, de tényleg nagyon parasztok). Mostanában azon megy a vita, hogy, ha a szüleim már nem lesznek (elég idősek), akkor én öröklöm a házukat, és már csinosítgatják, hogy majd oda költözhessünk (jelenleg albérletben lakunk). Az nem érdekli őket, hogy nem szeretnék oda menni. Hülyének néznek, ha azt mondom, hogy irritál az a hely, irritál, hogy mindenki tud mindenkiről mindent, és az elzártság. Soha nem költöznék oda, és más faluba sem. Szerintem, ha megtehetitek, próbáljatok meg más helyet keresni, mert hosszú távon szerintem éri meg ott maradni, ha így érzel (amit teljesen megértek). Ha párod is hasonlóan érez, akkor hajrá! :)

én is borzalmas nehezen viselem :(. nálunk még ilyen baba mama cuccok sincsenek, és anyukákkal se tudok összejárni. borzalmasan be vagyok fordulva emiatt rágörcsölök olyan dolgokra amiket el se merek mondani másnak mert hülyének néznek. (lehet jogosan). hónapok óta napi 1 órán kívül és heti egy szülőlátogatáson kívül a 10 négyzetméteres szobába vagyunk...