Akinek a párja 24 órában dolgozik, hogy élted meg az estéket kisbabával?
Már azt is nehéz volt megszokni, hogy egyedül vagyok minden 3. este, mert a párom tűzoltó. Már most rettegek mi lesz, ha lesz kisbabánk, hogy teljesen egyedül leszek hagyva. Főleg újszülött korában amikor minden mozdulása új.
Ti ezt hogy éltétek meg? Hogy boldogultatok az elejétől kezdve segítség nélkül?
Az én férjem is tűzoltó :)
Nem gondolkodtam, csináltam, amit kellett. Ráadásul az enyémnek mellékállása is van, amikor nincs szolgálatban, akkor sincs itthon. Belejön az ember, te is, meglátod.
Amikor már ott vagy, hogy meg kell oldanod, megoldod!
Előre ne parázz rá, felesleges!
Ott vannak az anyai ösztönök. Gyerekvállalás előtt azt hittem ez olyan mint a piros hó, szóval nem is létezik, aztán rájöttem jéééé, tényleg van anyai ösztön. :)
Szóval egyedül vagy vagy sem, teszed a dolgod, és megállod a helyed. Hogy miért? Mert muszáj. Mert egy babának nem mondhatod, hogy kincsem, anya egyedül van, ezért most szétesik, és te meg lásd el magad.
Hanem egyszerűen fogod magad és összeszeded az erődet, a tudásodat. S menni fog!
Voltak nehéz időszakaim, nem állítom, hogy nem.
De nagyon jól beletanultam mindenbe, amiről előtte azt hittem képtelenség. :)
egy katona feleség és anyuka
Az én férjem nem tűzoltó :), de heti 5 napot, reggel 9-től vagy este 10-id, vagy éjfélig dolgozott. Reggel elment 9-kor és vagy este 11-re, vagy hajnali 1-re ért haza. Szóval nem csak minden 3.nap voltam egyedül a babával, hanem heti 5 napot.
Nem éreztem túlságosan megterhelőnek, jól elvoltunk a kisfiammal. Nagyon hamar lett napirendünk. Így visszagondolva, nem tudnék semmi negatívumot mondani.
Talán annyi, hogy mivel ilyen keveset volt itthon a férjem, sokkal nehezebben rázódott bele az apaszerepbe.
Ha itthon volt megfürdette, ha elmentem valahova (vásárolni, ügyet intézni) vigyázott rá, de volt vagy 1 éves a fiunk, mire úgy igazán átérezte, mi az, hogy apának lenni. Már 2,5 éves a kisfiunk, nagyon imádja az apukáját és fordítva. De apa most külföldön dolgozik, így még annyit sincs velünk, mint előtte. :(
Én egy "kakukktojás" vagyok az előttem írókhoz képest: férjem kamionozik. Ez azt jelenti, hogy van, hogy 10 napot nincs itthon, utánna 2 napot itthon, és így tovább...
Amikor megszületett a lányunk, az első 2 hetet töltötte itthon, utána dolgozott. Hát, először kicsit féltem, hogy majd milyen is lesz, de nem volt semmi különös. Addig is én keltem fel hozzá, javarészt én láttam el. Segítségem nem volt, nem kértem. Ne aggódj, nem lesz probléma. Nagyon jól írták, hogy az a bizonyos anyai ösztön nagyon jól fog működni!
Ezt a kérdést én írtam ki: http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..
Az én férjem is tűzoltó. Ha nincs másodállása, akkor még áldás is, hiszen az egy nap szabi nála 5 napot ér :)
Amikor megszületett az első lányunk egyből kiadták neki az 5 nap szabit, itthon volt velünk. Később rossz volt amikor mennie kellett már szolgálatba, de hamar megszoktam. Aztán talált másodállást. Na onnantól nagyon nehéz lett! De ezt is megszoktuk. Mindenbe bele lehet rázódni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!