Nagy bajban vagyok,14 hetes terhesen,3 éves kapcsolatból. Az apával együtt élünk, mivel elvesztettem az állásom s nem tudtam fizetni az albérletet. Eddig pozitívan állt a babához, de egy hete azt akarja, hogy elköltözzek, nincs hova mennem. Ötlet?

Kérlek Titeket,hogy ne írjatok gyűlölködő szavakat mert tisztában vagyok a helyzet tragikusságával és teljesen magamra maradtam a problémáimmal sajnos.A barátaim óva intettek már ettől a kapcsolattól is,és segíteni sem tudnak.Úgy érzem,megőrülök.38 éves vagyok,sajnos volt eddig 3 abortuszom(hosszú kapcsolatokból,lehet ez a sorsom).A "párom" 15 éves házasságból lépett ki(nem miattam,mert akkor még nem is ismertük egymást)2 gyereket hátrahagyva.A fiú ezt követően 16 évesen szív rendellenesség miatt meghalt 2009-ben,a kislányt pedig 14 évesen egy autó gázolta halálra...Sokat beszélgettünk gyerekről,de fogalmam nem volt arról,hogy így cserben hagyna a közös gyerekünkkel.Már többször kezet emelt rám és ez sajnos terhesen sem változott.Veszélyeztetett terhes vagyok a korábbi abortuszok, a korom,valamint egy erős vérzés miatt.Mindent megcsinálok itthon,mosok-főzök-takarítok,kiszolgáltatja magát,a kaját is csak az ágyban,tálcán hajlandó elfogadni őkelme.2 napja volt nálunk a védőnő környezettanulmányt végezni,a párom még csak oda sem jött beszélgetni.A tüdőszűrésre 2 hónapja nem volt képes elmenni,csak a mellét veri,hogy az ő gyereke,közben lehord itthon mindennek és bántalmaz.Most újra elkezdett gyúrni mert jön a tavasz és neki az a legfontosabb dolga,hogy jól nézzen ki.Szórakozni jár,nőkkel ismerkedik...Tisztában vagyok azzal,hogy nincs itt már helyem...De mivel nincs hova mennem,anyaotthonhoz esetleg fordulhatok?

Sokáig beszéltünk gyerekvállalásról de véletlenül jött össze a baba.Először még azt mondta:Isten ajándéka...Nekem valóban.