Munkátokban sikeres nők, hogyan éltétek meg, hogy egy időre fel kell hagyni azzal amit nagyon szeretsz ( terhesség miatt)?

38.hétig dolgoztam 8 órában,majd otthonról napi 2- órát amig a kicsi 6 hónapos nem lett.Azóta blcsis,6 órában dolgozom.

Nem bírtam volna otthon ülni,imádom a munkám,kell a társaság.

Hát gratulálok. Lehet nem kellene szülni. A fontossági sorrend nem éppen jó.

Lehet szarrá pontozni. :)

a munka tényleg fontosabb lenne, mint a gyermeked...?

attól még lehet tartani a kapcsolatot a kollégákkal, mert otthon vagy a kicsivel.

aki meg azért vállal gyereket, hogy az önéletrajzában ezt is kipipálhassa, az magáról állít ki szegénységi bizonyítványt!

Érdekes, hogy ez csak Magyarországon lenézendő, más országokban meg nem... és nem látnám, hogy ott húde károsulnának a gyerekek, csak mert anyu dolgozik IS és nem CSAK anya. Barátnőm is visszament dolgozni, mikor a kislánya 8 hónapos volt, a gyerek értelmes és semmi baj nincs a szülő-gyerek kapcsolatban.

Miért baj, ha valaki dolgozik? Miért baj, ha valaki felvállalja, hogy bizony ő nő is, nem csak anya? Miért baj, hogy ő nem akarja derékba törni a karrierjét? Bezzeg a nyugati országokban meg irigyeljük a családokat, hogy ők megélnek... igen ám, de ott dolgozik a nő is, nem csak a pasi! Valamit valamiért!

A magyaron kívül nincs még egy társadalom, ahol elvárás lenne, hogy a gyerek 3 éves koráig otthon KELL maradni. Nem is volt soha.... ez csak egy itteni ideológia.

És már bocs, de ha a gyereket magadnak szülted, ahogy sokan hangoztatják, akkor miért nem maradsz otthon vele élete végéig? Attól mert mások is hozzászólnak a gyerekhez, mások is vigyáznak rá, attól még a gyerek az anyja gyereke marad. Aki ugyanúgy szereti... a szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy mennyit lógok a gyereken,vagy tévedek?

Mi jobb?

Egy depressziós anya a gyereknek 24 órában vagy egy kiegyensúlyozott anya 18 órában?

Én is bölcsis voltam ,mégis felnőttem normálisan.

Nagyon féltem az itthon léttől. 32. hétig dolgoztam. Már akkor kivoltam, hogy mit fogok én itthon csinálni. Munkamániás voltam amúgy...

Aztán az első hetek után meglepődtem magamon, mert nagyon jól viseltem. Mire megszületett a lányom, már eszembe se jutott a munka! Sőt, vissza sem megyek dolgozni, mert várjuk a kistesót.

Szóval nekem jól sikerült- Persze várom, hogy visszamehessek és elkezdjem visszaépíteni a karrieremet, de most a legfontosabb nekem a gyerek.

Én nagyon nehezen éltem meg, a 10. héttől itthon kellett lennem, mert nem dolgozhattam, veszélyes munkakör miatt. Iszonyat volt, egész nap itthon ültem és depis voltam,a férjem megállás nélkül dolgozott, ráadásul előtte költöztünk ide pár hónapja, még csak egy ismerősöm sem volt, a szomszédok is dolgoztak napközben. Amikor csak tehettem mentem a munkahelyemre, ha nem is dolgozni, csak úgy ott lenni, azt nem bánta senki! :))

Aztán a kicsi születésével megváltozott minden, már nem kellett itthon unatkozni. :)) Összesen 5,5 évet töltöttem itthon (2 terhesség, 2 gyerek), de már nagyon várom a jövő hónapot, hogy mehessek vissza munkába :))

Kicsit off, négyessel teljesen egyetértek, még akkor is ha én nem mentem vissza olyan korán dolgozni. Ez csak nálunk van így, hogy 3 évig maradhatunk. Mindenki hőbörög, hogy nincs munka, nem lehet megélni, nem emelik a gyest a családit, de abba is bele kell gondolni, hogy a 3 év alatt mennyi támogatást fizet ki az állam, amit másra is, mondjuk családi emelésére, lehetne költeni. Hiába gyed és abszolút megdolgoztunk érte, szerintem senki nem dolgozott annyit, hogy azt a mennyiségű összeget betermelte volna az államnak, vagy az oepnek amit 3 év alatt kifizetnek. Én egyébként abszolút pártolnám az idő csökkentését. Más társadalmakban nagyon jól működő dolog a bölcsi, csak itthon ítélik el azt, aki beadja a gyereket.

Sógornőm Amerikában él, 6!!! azaz hat hétnyi támogatást kapnak az anyukák, utána vissza dolgozni. Ott mégsem minden ember bölcsiben megsavanyodott elmebeteg.