Szükséges az, hogy vki "megszólja" azt, aki megveszi a gyerekének az állati drága (esetleg haszontalan) játékot? Már lassan az a ciki, ha vki bármit meg tud venni? És ha egész évben arra spórolt?

8-as vagyok!

Olvasva az utánam levő válaszokat, én is ugyanebben a cipőben járok.

Alapvetően jó kedélyű ember vagyok és anyukámat sem tudom megérteni soha mikor morog valamin és még az esti utolsó szavával is szidja a politikusokat! :) Én nem tudnék így élni, én is imádom az életemet, a családomat, a férjemet és nem tudok végtelenségig szidni senkit és azon sopánkodni, hogy van aki több millióból él havonta pedig nem csinál semmit. :) De én is azt látom a környezetemben, hogy mindenki be van savanyodva, felháborodnak mindenen, veszekednek. És látom is hogy irigyelnek bennünket még olyanok is akik nálunk jobban élnek, mert nem veszekszünk (csak nagyon ritkán, akkor is csendben) nyugisan és boldogan élünk, de ez akkor is így volt, mikor filléreztünk. Egyszerűen sajnáltam az energiát idegeskedésre, hogy hogy lesz, mi lesz, hogy egész nap ezen agyaljak. Sokan kérdezik is hogy hogy csináljuk. És igen lassan már ezt is cikinek érzem, hogy boldog vagyok. De ezért nem hibáztatok senkit, nem szólok be senkinek, megpróbálok túllépni rajta.

A másik amit az utolsó írt, az értékrendek. Én sem veszem ész nélkül a játékokat, a kicsi pl babajátékot egy darabot nem kapott, mert a nővéréről tökéletes állapotban maradtak. És én is inkább az élményre költök. De ilyenért is célozgattak már, hogy minek moziba, állatkertbe ide oda menni, mikor itt a Duna part 300 m-re. Vagy pl mi minden évben viszünk a mikulásgyárba egy halmom mindent, na ezért is hallottam már vissza, hogy milyen jól megy nekünk, hogy csak úgy bevásárolok a Mikulásgyárba tartós élelmiszerből. Hát ennyit erről és az értékrendekről. Hiába sulykolom én a gyerekbe az értékrendeket, ha szegény még egy szívből adott dolog után is azt kell hallja, hogy de jól megy nektek! Szomorú, de ez van!

Psuztán neveletlenségnek gondolom a dolgot.

Én nekem volt drága játékom amit sajnos apró cafatokra szedtem szét. A mai napig bármit meg tudok javítani. Amúgy meg rubik kocka meg legó meg fa vonatokon nőttem fel. Amit viszont egy játék sem tudna pótolni az a megfelelő család. Szeretet, béke,nyugalom, kellő szigor és humor.

Apám szava jut eszembe az uj dolgok vásárlásakor. 6 éves lehettem amikor ezt mondta egy haverjának amikor az ujj játékom megkaptam: Minden csoda 3 napig tart.