Tényleg én csinálom rosszul? Mit kellene még tennem, hogy közelebb kerüljön a fiunkhoz?

Van egy lassan 2,5 éves kisfiam. Apjával nem vagyunk együtt kezdetektől fogva. 2 hónaposan látta előszőr. A barátnője meggyőzte róla, hogy nem az ő gyermeke. Igy nem is foglalkozott vele. Egyszer, mikor olyan 3 hónapos lehetett, felhívott, hogy találkozzunk, kiváncsi a kisfiura. Találkoztunk. Oda volt érte. Azt mondta, tudja, hogy az övé. Aztán megint eltünt. Ment ez igy sokáig. Mikor egy éves lett a fiam, apasági pert inditottam. Ott megint azt mondta, nem biztos benne, hogy az övé. Dns vizsgálat lett. Kiderült természetesen, hogy az övé. Azóta hozz gyerektartást, bár sokkal tartozik. Nem jön a gyerekhez, csak véletlen szoktak találkozni, akkor is kevesebb, mit egy órára. Tavaly karácsonykor megengedtem, hogy elvigye az anyukájához, mégis csak az unokája. Fél óra múlva haza hozta, mert a fiam orditott, nyilván azért, mert nem ismeri őket. A mama csinálta a cirkuszt, hogy nem látja a fiam, nem viszem fel neki. Irtam neki, hogy mikor érne rá, hogy felvigyem hozzá. Nem reagált. Azóta elvagyok mondva mindennek, hogy nem viszem a gyereket. És az apuka is azt mondja, azért nem áll szóba vele a gyermekünk, mert ellene nevelem. Pedig úgy érzem tényleg mindent megtettem azért, hogy szeressèk egymást. De ha ő nem jön hozzá...