Más anya is érzi magát magányosnak?

Minek keressek olyan embert, akit már 50x hívtam, de 2 év alatt sosem ér rá és amikor mondtam, hogy menjünk sétálni vagy mi megyünk át, akkor sem volt jó neki? És nem, nem megállás nélkül csakis a gyerekemről beszélek. Ezért sem tudom, hogy miért van ez.

Előtte bezzeg........

szóval szerintem nem az a jellemző, hogy a betokosodott, csak a kakis pelenkáról beszélni tudó az aki a gyenge pont...legalábbis én nem vagyok az, mégis pont ez esett meg velem is...

Én már a terhesség alatt észrevettem ezt...de az ilyenek nem is barátok.

Emlékszem, amikor a legjobb barátnőm teherbe esett, én még a közelében sem voltam a babának. De érdekes módon találkoztunk továbbra is, jó, hát a bulik kimaradtak, de nem is ez volt a lényeg. 1 éves volt a lánya, amikor én szültem...azóta is minden héten találkozunk. De csak ő maradt így meg "mellettem". Mindenki más eltűnt...

Igen, sokszor érzem azt, hogy megőrülök, hiába van a gyönyörű lányom, sokszor vagyok magányos. Vannak kismama ismerőseim (az én lányom a legfiatalabb), de már baromira unom, hogy "velünk ez meg ez van, ezt meg ezt csinálja a gyerek", stb. Én sem beszélek mindig a gyerekről...mindegy...

Talán majd ahogy nőnek, változik a helyzet. Én ebben bízom.