Miért kell lekezelni?

A múltkor, egy családi-baráti összejövetelen szóba kerül a gyereknevelés, gyerekvállalás. Bár nincs gyerekem, de jobb téma híján csatlakoztam a beszélgetőkhöz, mivel a beszélgetők másik tábora férfiakból állt és más, tőlem jóval távolabb álló témákról folyt szó. Mivel megkérdeztek, én is elmondtam a véleményem, hogy két-három év múlva szeretnék gyereket, de mivel van egy eléggé fájdalmas egészségügyi problémám, emiatt csak és kizárólag császárral szülnék, mivel volt már részem elviselhetetlen görcsökben részem (4 óra folyamatos görcs után elájultam a fájdalomtól, mivel az orvos nem tudta milyen fájdalomcsillapítóra van szükségem... mielőtt szóba kerülne, a hagyományos görcsoldók nem segítenek, egy speciális gyógyszerkeveréket kell a roham legelején beadni, így az nem fajul el). A lényeg az, hogy a társaságban rajtam kívül két nő volt, családanyák. Erre ők lekezelően mondták, hogy majd ha gyerekem lesz megtudom, mert ezek a görcsök semmik ahhoz képest, ami szülés. És majd a császármetszésről le fogok mondani, mert sokkal rosszabb, stb...

Teszem fel a kérdést: ők honnan tudják, hogy én ilyenkor mit állok ki? És miért lekezelően viselkedni azzal, akinek nincs gyereke? A gyerek nem egy státusz-szimbólum, amitől ők "többek" lesznek. Nagyon zavart és mai napig zavar, hogy a párom családjában ha szóba kerül a gyerek, akkor annak akinek van, lekezelően bánik azzal, akinek nincs. Attól, hogy nincs gyerekem, lehet még véleményem és elképzelésem, nem?

Mitől van ez és mit tehetnék az ellen, hogy ez változzon vagy valamilyen szinten megoldódjon?

Előre is hálásan köszönök minden hasznos tanácsot!