Közös felügyeleti jog esetén lakhatunk-e egymástól 300 km-re? Ha az apa megpróbálja elvinni tőlem a gyereket az engedélyem nélkül, kaphatok-e kizárólagos felügyeleti jogot?

Ugyan nem ismerem a kapcsolatotokat, de a tapasztalat és őszinte jószándék vezérel, mikor azt tanácsolom: ne írd alá az apasági nyilatkozatát. (mert ugye mindkét félnek alá kell írni.)

1. ha aláírjátok, onnantól azonos jogaitok lesznek, amíg a bíróságon nem rendezitek a gyermekelhelyezést. attól hogy veled él a gyermek, még nem lesz automatikusan nálad elhelyezve. magyarul tök mindegy hány km-re lakik, a bírósági határozat megszületéséig elviheti, méghozzá akármennyi időre. a gyerekelhelyezésnél megállapodhattok abban, hogy 3 éves korig csak nálad láthatja, de ez sehol nincs jogszabályba foglalva, legfeljebb gyakorlat egyes helyeket.

2. egész hátralévő életedben függeni fogsz egy embertől, aki alig fog törődni veletek. ha külföldre mennél is az engedélye kell. iskolaválasztásnál, útlevélkiváltásnál, mindenütt szükség lesz rá. szar dolog egy olyan embertől függeni, aki jó ha havonta egyszer felétek néz (bár ha ekkora a távolság köztetek, szerintem évente max. párszor fog eljönni).

3. tekintettel a köztetek levő km-ekre és a férfiak és nem velük élő kisbabáik viszonyára, nem hiszem hogy szoros kapocs alakulna ki az apa és gyermeke között az első három évben. a gyerek alig fogja ismerni. erre mikor 4 éves lesz, az apa kitalálja majd hogy egy hétre elviszi a nyáron, és te hiába tudod, hogy a gyermeked még kicsi és nincs felkészülve rá, hogy egy számára szinte vadidegen emberrel töltsön egy hetet, nem tehetsz majd semmit, ha a bíróság erre lehetőséget ad az apának (és lehetőséget fog adni).

4. mindent összevetve: ha egy férfi már a párja várandóssága alatt kikerül a képből, ráadásul ilyen messze is lakik, nem lehet tőle sokat várni apaság terén. túl sok gondod lesz még vele, meglásd. a gyerektartásért meg nem éri meg apaságit csinálni. ha meg azért tennéd, mert jaj, a gyereknek apa kell, inkább ne tedd, mert pont ezzel veszed el a gyermekedtől a lehetőséget, hogy egyszer legyen egy igazán gondoskodó, törvény által is elismert apukája. ugyanis ha nem csináltok apaságit, a későbbi párod a gyermek vérszerinti származásától függetlenül a nevére veheti majd a gyermeked, és élhettek mint egy boldog család. ha aláírjátok az apasági nyilatkozatot, akkor ezt el is felejtheted.

Annak idején én is aláírattam az apasági nyilatkozatot a gyermekem apával. Nagy hiba volt. Az a gondolat vezérelt, hogy hát mégiscsak az apja, és jár a gyermeknek annyi, hogy igazi apja legyen. Hogy ez mekkora baromság. A gyereknek nem egy név kell a papíron hanem szerető gondoskodás. Életem legrosszabb döntése volt az az aláírás. Pedig annyian figyelmeztettek! De nem hittem nekik. Az apaság szent - gondoltam én. Hát egy fenét.

Ráadásul az apasági nyilatkozatnak lélektani hatása is van az apára. Nyilatkozattal vagy anélkül, mindenképp csak csekély gondoskodásban fog részesíteni titeket, de ha hirtelen eszébejuttok, akkor viszont követelni fogja a gyermekét, mert az neki JÁR, a bíróság is megmondta, fizeti a gyerektartást is (jó esetben, bár az se sok), úgyhogy nem érdekli ha a gyerek sír ha meglátja, ő akkoris elviszi (3 éves kora után). Nyilatkozat nélkül elfelejt, ha szerencsétek van, és élhettek nyugiban, békében.

Amúgy nem az apákat ócsárolom. Nem feltétlenül az ő hibájuk. Egyszerűen maga az a helyzet, hogy két ember közös gyermeke csak az egyikükkel nevelkedik, de jogilag és morálisan is megkövetelik a másiktól hogy szuperszülő legyen, kezelhetetlen. Szerintem örülj neki, hogy nem a gyermek pár éves korában mentetek szét, hanem már várandósságod alatt, és ragadd meg a dolgok ezen szerencsés állását, és felejtsétek el egymást az apával egy életre.