Másnak is el kellett válnia egy kis időre a párjától a baba érdekében? Hogy viseltétek?

Tudom nem igazán ebbe a témakörbe tartozik, de mivel a baba érdekében váltunk szét, gondoltam lesz valaki, aki megnyugtat, hogy nekik megérte.:)

Szóval én nyíregyházi vagyok, a párom érdi és már két éve együtt éltünk Budapesten egy albérletben. Sajnos nem találtam munkát, így nem tudtunk félretenni sem, szóval nem vállalhattunk babát, amit már nagyon szeretnénk. Most eldöntöttük, hogy elmegyünk külföldre dolgozni, de ahhoz is gyűjtenünk kell egy kis pénzt, szóval mindketten visszaköltöztünk tegnap a szülői házba, hogy az albérletet ne kelljen fizetni. Őt pesthez köti a munkája, én pedig hamarabb kapok itthon munkát, mivel sokkal több az ismerős és sajnos ez másképpen nem megy.:( Elvileg 4 hónapot leszünk külön, de adósságok is felhalmozódtak szóval így a szeptember ezek rendezéséről fog szólni, tehát lehet tovább húzódik ez a külön élés.:( Nagyon szomorú vagyok, mert egyrészt nagyon hiányzik már most a párom, másrészt itthon mindig gyerekként kezelnek újra, ami nehéz az eddig megszokott önálló élet után, bár ez a legkevesebb. Remélem, hogy hamar lesz munkám, ami eltereli a figyelmemet és egy kicsit már hasznosnak is érezhetem magam végre. Próbálok arra gondolni, hogy ezt a leendő gyerekeinkért tesszük, de nagyon nehéz lesz egymás nélkül (plusz a párom nagyon rosszul érzi magát az anyjánál, mert alkoholista és állandóan kötözködik a párommal és úgy érzem, hogy egyedül hagytam a bajban, holott tudom, hogy ez volt a legjobb megoldás). Más is volt hasonló szituációban? Mi a ti történetetek? Tudnátok biztatni egy kicsit?:)