Tényleg csak a hasonló anyagi, társadalmi szinten lévő anyukák tudnak barátkozni?

Hát mit értünk "barátkozás" alatt? Mert ha csak felületes játszótéri ismerkedést pár naponta összefuttok, elcsevegtek akkor annál szerintem ez nem feltétlen igaz. Mélyebb és szorosabb kapcsolatnál egy idő után eredményez problémákat amiket a felek intelligenciájuktól függően kezelnek jól vagy rosszul.

Példa: mi a férjemmel 2 en neveljük a gyerekeinket, tehát úgy értem nincsen nagyszülői rokoni vagy más segítség. Ezért az én gyerkőceim nagy alkalmakra kapnak csak ajándékot és akkor is egy nagyobb dolgot (ami a szívük vágya) meg valami mesekönyv-társas-kreatív vonalon mozgó közös játékot.

A barátnőméknél ez másképp van van anyós após anyuka dédi tesók stb. akik persze mind elhalmozzák a gyerekeket. Ez az én gyerekeimnek és valamennyire nekem is nyilván fáj (azért nem megyek Dunának tőle:))) illetve sok helyre eljárnak élménypark, kalandpark élményfürdők amik nem 2 forintba kerülnek.

Na most ha valaki valakinek a barátja ezt nem dörgöli állandóan az orra alá és nem elemezgeti napokon keresztül mi mindennel lesznek elhalmozva a gyerekei hanem mesél róla röviden és lezárja a témát.

Szerintem. Legalábbis én így csinálnám/csinálom.

Nekem is van olyan ismerős család akiknek a mindennapi étel is probléma ővelük nyilván nem fogok erről beszélgetni hogy nekünk mi van stb.

A társadalmi szinten is úgy van hogy van aki anélkül hogy megismerné a másikat már eleve rossz szemmel nézi a másikat mert azt gondolja az többre vitte vagy jobb helyzetben van holott lehet hogy emberileg tök jól kijönnétek, de ez sose fog kiderülni.

Ha már előtte is megvolt a barátság, akkor ez szerintem nem meghatározó. Nekem van egy barátnőm, mindig jóban voltunk. Az anyagi helyzetünk változó volt az évek alatt, ráadásul a gyereknevelésben is eltérő nézeteket vallunk (pl náluk 18 hónapos a nagy, szeptemberben jön a kicsi is már a 3. babáról beszélnek; nekünk van egy 11 hónapos, de még eszünkben sincs újra babázni). Mégis nagyon jó barátnők vagyunk.

De ha új ismeretség... hát, ez nehezebb. Bankban dolgoztam külföldi VIP ügyfelekkel, az egyikük a NIKE-ban dolgozott és kaptam tőle egy zsák "selejtes" ruhát. Rengetegszer megszóltak a játszótéren, hogy minek az a gyereknek, hogy ugyanúgy koszolódik mint a kínai stb. Így azért nehéz barátkozni.

első vagyok

rossz nagyon aki előítélkezik, ezért nincsenek sokan a barátaink listáján :(

Biztosan van rá példa, h egy módosabb és egy szerényebben élő nagyon jó barátságot ápol (bár én nem ismerek ilyet), de sztem egy szoros baráti kapcsolathoz elengedhetetlenül szükséges a hasonló háttér, a hasonló érdeklődés stb. Aki dúskál a pénzben, az teljesen más programokat, hobbikat engedhet meg magának és a gyerekeinek, más élményeket szerez és a problémái is egészen mások, mint annak, aki napi gondokkal küzd.

Nem élünk rosszul, de minden fillérnek megvan a helye, és sok mindenről le kell mondanunk. Rengeteget dolgozunk a férjemmel, mégsem engedhetünk meg sok mindent magunknak.

Hiába lenne angyali a természete, nem igazán tudnék azonosulni azzal az anyukával, akitől azt látnám, h üzletről üzletre jár, gondolkodás nélkül megengedhet magának mindent, legnagyobb gondja, h hová menjenek nyaralni, vacsorázni vagy milyen szépészeti beavatkozás csináltasson magának. (Ez persze ki van sarkítva)