Kiváncsi vagyok a véleményetekre a helyzetemről, vajon mi lenne a legjobb megoldás?

Kicsit hosszú a szituáció, de édesanyám viselkedéséről és a babám bölcsődei hogyan továbbjáról lesz szó.

A tények: 4 hós a kisfiam, lengyel szerződésem van, igy az ottani viszonyok vonatkoznak rám, ami 20 hét szülési szabi és még 34 nap fizetett szabadság, azaz október elején vissza kellene mennem dolgozni, amikor is ő 6 hónapos épp, hogy lesz. Férjemmel visszaköltöztünk Magyarországra Varsóból, mert nem kapott munkát kint egy év után sem, most is munkát keres, azaz egyelőre az én lengyel szülési szabi pénzemből élünk. Egyelőre ez jó pénz, de voltak a szülés és egyebek miatt extra kiadásaink, igy pont elfogy minden hónapban, nem tudunk spórolni, jelentős összegeket. A cégemnek már jeleztem, hogy ki nem fogok tudni visszamenni, megigérték, segitenek majd itthon elhelyezkedni az itteni részlegnél, de ez csak szeptemberben jó, ha kiderül. Nem igérnek semmi konkrétabbat, addig azért keressek állást, mondták.

Ez az alapszituáció.

A terv tehát az, hogy mindketten valahol dolgozni fogunk, a baba pedig ment volna bölcsibe, de nem vették fel.

A két nagymama már nyugdijas, de párom anyja (óvónő) 70 km-re lakik tőlünk, napi bejárás nem lehetséges, pláne nem hosszútávon, nálunk alhat, de pici a lakás, akkor hosszú hetekig, hónapokig egy fix emberrel bővülne a család, illetve apukája akkor egyedül maradna otthon, ő sem a legjobb egészségi állapotnak örvend, és elvárja, hogy gondoskodjanak róla.

Anyu közelebb lakik, 25 km tőlünk, jó tömegközlekedéssel ide tudna járni, fel is ajánlotta, hogy persze, ő majd vigyáz a picire, ez természetes, és 1 éves korától még a gyedet is eltervezte, hogy majd felvesszük. (Ha Lengyelországban felmondok, és itt keresek munkát, akkor a GYED majd járhat, annyi munkaviszonyom van itthon is.)

Ez idáig szuperül hangzik.

A további helyzet, hogy anyu nagyon rivalizál a másik messzebbi nagymamával, hogy ő legyen a babával többet, már egy szobát is berendezett a bébinek nála otthon, ha véletlen ott akarunk aludni stb. 4 hós babával persze ez még nekem távolinak tűnik. Továbbá anyu nem úgy viselkedik, mint egy nagymama: fél megfogni a babát, mostanában már meg merte kicsit, az ölébe ültette, de nagyon görcsös, rossz nézni. Ha megkérem, hogy halkan legyen, elfelejti, 3 perc után már csinálja a dolgokat, ahogy megszokta, pakol és csörömpöl, ha 20-szor szólok neki, akkor annyiszor kér elnézést, és annyiszor felejti el megint. A hallása sem jó, de nem akarja kivizsgáltatni, pedig azt már mondtam neki, hogy ha nem hall rendesen, nem merem rábizni a babát. Nem hallja meg, ha a szomszéd szobában sir, csak ha már egy jó ideje bömböl például. Még az is baj, hogy nekem úgy tűnik, ő csak lelkiiemereti kérdésből akar segiteni, nem azért, mert annyira akar babázni! Még sosem jött úgy segiteni hozzánk, hogy mondjuk egy órára ő tett-vett volna a babával, én meg mondjuk végre lefürdöm vagy alszom egy kicsit. Nem pelenkázta még soha, és nem is volt rá igénye. Még sosem adott semmire ötletet, hogy ezt hogy is lenne jó csinálni egy babával. A hétvégén rájöttem, hogy fogy a tejem, mondtam is neki, hogy most sokszor eszik a baba, erre rávágta, hogy pedig az nem jó, tartsam csak magam a 4 óránkénti evéshez, nem kérdezett vissza, miért.

A másik nagymama nagyon aranyos és profi a babával, csak ugye messze, plusz vajon anyu mit szólna, ha nem rá biznám a babát, és nem is megfelezve?

Már idegen daduson is gondolkoztam, az legalább semleges terület. Vagy családi napközi, de ott meg nem tudom, jobb helye lenne-e, mint itthon.

Itthon anyagilag nem tudok maradni, de már nagyon számolgatom, de egyelőre erre nem tudok épiteni, amit legalább férjem nem talál munkát, szóval vegyük úgy, hogy muszáj visszamennem dolgozni.

Mit gondoltok, mit kellene tennem?