Milyen az, amikor egy (akár felnőtt) gyermek szereti az anyukáját?
Szegény :(
Nekem van gyerekem aki (egyelőre legalább is :D) szeret, ez nagyon jó érzés, de szerencsére él még az anyukám akit én is nagyon szeretek.
Hogy is lehet leírni, nos melegséggel tölti el az embert, ha rágondol, ha valami bántja úgy érzi, hogy fel kell hívnia/meg kell vele beszélnie a dolgokat, mert bármit is mond az jó (más nem kisírja magát az ember). Amíg fiatalabb és kevésbé független voltam akkor, ha nem láttam egy ideje nagyon hiányzott, jó volt vele újra találkozni, de ez még most is jó.
Ha rágondol az ember az anyukájára akit szeret akkor melegséget érez a mellkasában. Jó megpuszilni, átölelni, tanácsot kérni tőle, stb...szóval egy leírhatatlan jó érzés. Nagyon sajnálom, hogy neked ebből nem jutott :( Viszont, ha lesznek gyerekeid, akkor megtapasztalhatod ezt a fajta szeretetet, mert ez oda-vissza érvényes :)
Én egyből értettem a kérdést de fogalmam sincs milyen.
Kicsinek szerettem az anyámat, de ő nem szeretett viszont, ez rossz, felnőttként meg felfordul a gyomrom is ha csak eszembe jut, de hálistennek nem sokszor szokott.
Én ezért várom hogy gyerekem legyen, hogy átérezzem ezt, mert valami halványfogalmam van h milyen lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!