Ki vállalt úgy gyereket, hogy SAJÁT munkabéréből spórolta össze a lakás árát és saját lakása van?

Nekem még nincs gyerekem,de lassan minden meglenne hozzá.

Tudom,hogy lesz lepontozás meg hitetlenkedés,de leírom,hogy én hogyan értem el:

Elváltak a szüleim,nem voltam még 14 éves.Nagyon megharagudtam mindkettőre,elköltöztem otthonról és mondtam,hogy hagyjanak,majd fogok jelentkezni,ha úgy gondolom.Albérletben kezdtem akkor egy tanyán.Nagyon szerettem.

Édesapám az építőiparban dolgozott,eleinte vele együtt kezdtem el segédmunkásként dolgozni,suli után minden délután este 10-ig sokszor.Hétvégén meg reggeltől estig.Ha nem volt munka,mentem napszámba.

Sulit befejeztem,esti tagozaton,16 évesen lehetett akkoriban "átiratkozni". Abban az évben nyelvvizsgáztam.Akkor már normális,állandó délelőttös munkám volt egy kereskedelmi cégnél(segédmunka)

Itt dolgoztam 18,5 éves koromig.Aztán ahogy leérettségiztem próbáltam tovább lépni és sikerült is.Most egy nagyvállalatnál(közlekedési ágazat)dolgozom,jó,szeretem és ez a lényeg.A pénz itt se sok,de eddig se kerestem betegre magam.

A segítségem összesen annyi volt,hogy apukám mellett elkezdhettem dolgozni.

Munkám eredménye: 17 évesen saját kocsi(használt) aztán jogosítványok(mára már majdnem teli van) 18 évesen saját házrész hitelre,ezt 20 évesen el kellett adni;akkor vettem a mostani házamat és mivel a házrészre sokat költöttem,jobb áron tudtam el adni(szakember se kellett a munkák nagy részéhez) és kifizettem a fennmaradó hitelt.

Összességében 20 évesen értem el ezeket.De hitel nélkül nem ment volna,az tuti biztos.

Nagy ára volt azért ennek: évekig csak napi 3 órákat aludtam,mert éjfélre értem haza az utolsó busszal,aztán az albérletben jószágok is voltak... és másnap reggel megint max fél 4-kor reggel.

Ha meglesz hozzá a megfelelő partner,aki el is vesz feleségül majd,akkor fogok gyereket vállalni,de anyagilag megtehetném.Nem azt mondom,hogy mindent meg tudnék neki adni,de sok mindent. :-)

Ez nem olyan hihetetlen,ám!Jó a 14 elköltözés az....Én 8.-dikból kimaradtam és nyáron kezdtem dolgozni Komáromban a piacon,kezdődött a gimi és Győrben a nagy Tesscho-nál dolgoztam mint pénztáros év közben suli után 4órába.Így is este értem haza és utána tanultam 16 évesen jelentkeztem egy gyorsétterem hálózathoz és fel is vettek itt dolgoztam 19 éves koromig (Csak az érettségire vettem ki szabit )Utána elvégeztem a fodrászatot gyorstalpalón ,de nem dolgoztam benne csak házakhoz jártam hajat vágni.Közben letettem a jogsit,vettem egy autót (jugo)Felújítottam anyuéknál a felső szintet cakli-pakli.És eközben ismerkedtem meg a párommal.Utána mentem ki külföldre a párommal és itt elég volt 4 év,de csak nyári szezonok .Telente meg építkeztünk.25 évesen bent laktam a saját házamban,ami a két kezem munkája volt!!!A fiam is már ide született.

Nekem nem volt anyagi gondom vagy rossz család,csak hárman voltunk tesók és akármit kértem anyuéktól mindig azt mondták majd szülinapodra majd névnapodra....stb.Hát sose azt kaptam.De amúgy meg volt mindenünk,befogtak dolgozni,meg láttam hogy ők is a semmiből jöttek iskolázottság nélkül és hova feltörtek a szorgalmukkal.Én nagyon örülök hogy így neveltek fel és én is ezt szeretném tovább adni a gyerekeimnek!

Ezért is vagyok totál kiakadva,mikor azzal jönnek jaj neked könnyű volt a dolgod mert külföldön dolgoztál,de azt nem kérdezik meg és előtte mit csináltál?!Aki meg megkérdezi meg nem hiszi el!Ha-ha-ha

Én vagyok,akinek elváltak a szülei és nem voltam 14,amikor elköltöztem.

Szóval azt is hozzá kell tenni,hogy most 22 évesen is megvan az a nadrágom,ami 9.-ben volt jó rám és az egyéb ruha méretem sem változott.Azóta nem nőttem csak kb 2 cm-t,szóval én 14 évesen is úgy néztem ki,mint most 22 évesen.Most annyi,hogy a hajam hosszabb.

Testalkatilag nem voltam/nem is vagyok egy törékeny alkat,hála az építőiparnak :-)Ezzel csak azt akarom mondani,hogy nem látszott rajtam,hogy 14(se) voltam.

Az albérletben nem kérdezték,hogy hány éves vagyok,kauciót se kértek tőlem(mondom egy tanya volt,3 kilométerre a köves úttól,egy kilométerre a szomszédtól,és összesen 10 ezret kellett érte fizetnem/hónap;szóval ez sem volt sok)

Így elmesélve hosszú,megélni még hosszabb volt,de nekem nem kell attól tartanom,hogy kiraknak valahonnan,amit az otthonomnak éreztem.