Nem érzitek magatokat néha nagyon szerencsétlennek?

Ahogy nézem néha az iwiwen az ismerőseimet és látom hogy milyen szép helyeken voltak annyira rossz érzés néha. Aztán van amelyiknek nincs gyereke, de van amelyiknek még gyerek mellett is futotta olyan utazásra.

Nekem meg még azt is meg kell gondolnom, hogy a szomszéd városba be tudok e menni esetleg egy kis sétára. Az egy luxus az életünkben az internet. Ha nem lenne én már belehülyültem volna a dolgokba.

Amúgy nekem is van egy kislányom, tehát ilyen téren teljesen jó.

Csak mikor belegondolok, hogy jó még hogy én nem megyek el sehova, de őt majd vajon el tudom küldeni szép helyekre, meg tudom majd azt neki adni.

A kapcsolatom is romokban hever. Én már nagyon rosszul érzem magam.

Máshol azt látom, hogy jól érzik magukat együtt, utazgatnak, vagy ha épp nem is utaznak, de imádják a gyereküket, jól élnek, nem kell gondolkodniuk, hogy mit hozzanak ki ilyen kevés pénzből, a párjukkal jó az összhang.

Szóval értitek miről beszélek.

Néha úgy érzem, hogyha nem lett volna gyerekem, hanem csak később nekem is több lehetőségem lett volna utazni stb. De akkor meg nem lenne a gyerekem, mert még ha később is lett volna, akkor nem ő lenne.

Más is érez ilyet mint én? Hogyan lehet ezen a dolgon segíteni? Én is szoktam a napi apró dolgok pozitívumát nézni, de néha nem megy. Néha annyira ledobnék mindent és mennék egy nagyot. De hát anyagilag sem fér bele.

Nagyon nehéz.

Úgy érzem az egész életem egy nagy rakás szerencsétlenség, kivéve a gyermekemet, mert ad még erőt! Vajon lesz jobb?

A párom is engem okol mindenért. Ha elviszem a gyereket orvoshoz adott esetben, adott okkal az a baja, ha nem viszem akkor az. Már mindennel baja van. Mondjuk sok anyagi gondunk is van mostanában, aminek ki tudja mi lesz a vége, de a legnagyobb baj, hogy ellenem támad és azt hiszi csak az ő gondja, hogy csak ő nem találja a megoldást, hogy csak ő szenved és őrlődik. Szoktam neki mondani hogy én is ezt érzem stb, de mikor rájön nem érdekli, nagyon önző tud lenni még ilyen téren is.

Ha nem lenne a gyerekem nem sok értelme lenne az életemnek. Most nagyon magam alatt vagyok. Nem érzem magam fontosnak, kellőnek. Még néha a gyerekemet is mellőzöm, meg hát most fut az apja után és néha jobb is kicsit magam. De amúgy imádom a kicsit, csak néha nehéz vele is. De ő még kinövi. :) Remélem.

:(