Nektek hogyan és mennyire változott meg az életetek, mióta gyermeketek (esetleg gyermekeitek) van (vannak)?

Nekünk gyökerestől megváltozott minden. Azelőtt hajnalig fent voltunk, beszélgettünk, amikor jóidő volt, szalonnát sütöttünk parázson, ha hajnalban megéheztem egy mekis hamburgerre, akkor beültünk a kocsiba, és irány a meki. (100km oda-vissza).

Na most már nincs ilyen, mert amikor csak lehet akkor alszunk. :)

Mióta megszületett sokkal odaadóbb, sokkal érzékenyebb vagyok, féltem Őt. Bármit megadnék neki, most még meg tudom védeni mindentől. Bárkivel szembe szállnék a gyerekemért. Ő lett az életem értelme, Ő tanított meg arra, hogy mi az önzetlen szeretet, és hogy bármilyen apró dolognak is tud örülni egy anya.

Nem bánom, hogy nincsenek hajnalig tartó traccs partik, mekizések. Néha jó lenne, de inkább pihenek, hogy másnap kipihenten tudjak foglalkozni a lányunkkal.

Mi jó irányba változtunk. :)

Nagyon megváltozott minden.

Az elején csak otthon ültünk, etetés, szoptatás, pelenkázás, séta.

Majd 1 évesen elkezdtünk játszótérre járni, a régi barátok eltűntek, de lettek a játszótérről új gyerekes barátok.

2 évesen már még könyebb lett, nem kellett baby kajában bajlódni, hol mit eszik, iszik...

3 évesen meg már annyira önálló!

Eljátszik magában, nincs pelenka, egyedül eszik, bárhová el lehet menni vele.

Eddig mindig magamnak vettem új ruhát, cipőt, most ő az első, mindig neki veszek ezt azt, aztán ha marad magamnak.

Nekem teljesen megváltozott az életem.

Gyerekek előtt másból sem állt az életem mint: sok munkából, utána bulizásból, cigizésből, piálásból, szórakozásból, éjszakázásból, nappali alvásból, stb stb szóval semmi egészséges. Nyughatatlan voltam.

Most ki sem teszem a lábam a házunk 200 méteres körzetéből: közért, játszótér, óvoda, nyugalom, béke, éjjel alvás, semmi cigi, semmi pia, semmi buli, egészséges élet, friss levegő, stb stb.

Mindkettő jó, csak az első életmódot gyerek mellett képtelenség csinálni, akkor az volt jó, most meg ez a jó nekem. Már nem vagyok nyughatatlan.

Csatlakozom az előttem szólókhoz,az biztos hogy megváltozik minden,aki erre nincs felkészülve,ne is vállaljon gyereket.

25 hónapos a "nagylányom", 3 hetes a kisfiam. Most jutottunk oda,hogy a naggyal már lehetne menni ide-oda ,de a kicsi miatt nem tudunk.

Mikor csak 2en voltunk,nekünk is volt mekis út (mint az előző hozzászólónak),vagy mozi minden héten,rokonlátogatás...Nah ezek most nincsenek.Meg lehetne oldani,persze,de én nem szívesen adom le a gyerekeimet az én szórakozásom érdekében.Max akkor ha orvoshoz megyek,az meg nem szórakozás.

Azon szoktam gondolkodni,hogy lehet a hajam se lenne más mint tavaly,mert arra sincs időm hogy elmenjek fodrászhoz,még az a szerencse hogy házhoz jön :D

Persze attól is függ mennyiben változik az életed hogy van-e segítséged.Nekem spec. nincs így mindent egyedül kell megoldanom.De mondjuk egy közel lakó barát/rokon esetében biztos más a helyzet.

Totál más minden....

Anyának lenni a legjobb és legnehezebb dolog egyben!Nekem sajnos tönkrement a házasságom a gyerek születése után,de imádok anya lenni...egy biztos...minden fenekestől felfordul ha gyermeked születik,és ha valaki ezt nem tudja,vagy nem akarja elfogadni az ne szüljön...Van egy barátnőm,akinek az az elve,hogy a gyerek jött az õ életébe,és nem ő ment az övébe,így tanuljon meg a gyerek alkalmazkodni hozzá,hát csóró 8hónapost nem irigylem,mert tényleg nem változtatott az anyja semmin...