Ha sír egy baba a tömegközlekedési járművön, miért nézik az emberek rosszallóan? Nyilván nem csípkedi az anyja. Nem értem!

mert vagy nem tolerálunk, vagy hiába szeretnénk, idegesek vagyunk. és elfelejtjuk, hogy voltunk vagy még lehetunk hasonlo helyzetben. Egyszer utaztam buszon 50 km-t egy anyukával és nem síro, ordíto kisbabával...ez tényleg hosszu volt, szerintem a sofornek is.

Zavaro volt ennyi ideig, és tudom hogy nem tehetett rola. de bunkoságnak tartom ezt érztetni az anyával, akinek épp elég baja van a síro gyerekkel.

Lányok, őszinte leszek. Én is rosszallóan néztem mindig azokra az anyákra, akiknek a járműveken sírt a gyerekük. Egyszerűen annyira idegesített. Mentem haza munkából, egy fárasztó nap után, főnököm egész nap ugráltatott, stresszes voltam és frusztrált, és még ott egy "idegen", akinek hallgathatom az ordítását.

Mióta kicsi babám van nekem is, mostmár megértem az egészet. Most - ha sír egy baba a buszon - és úgy látom, az anyukája nem elutasítól, akkor megpróbálok rá mosolyogni, vagy kacsintani egyet, vagy vágok egy mókás fejet, hátha segít... De alapjában igen, sajnos ilyenek vagyunk. :(

Én csak azt a tanulságot tudom ebből levonni, hogy több reklámot kéne csinálni az ilyen esetekből, akkor talán lehetne kicsit változtatni az emberek gondolkodásán, legalább idővel és akkor talán jobb lenne minden.

Pl hogy hogyan segítsük ilyen esetben az anyukát, hogyan adjunk neki erőt ilyenkor. stb.

De amíg ott tartunk, hogy fel sem állnak se a terhes nőnek, se egy síró kisgyerekes anyukának addig nem fogunk tudni előrébb lépni. Ezért kéne egy program ami az ilyen dolgokra épül és próbálja az embereket rádöbbenteni arra hogy mit is kéne tenni és hogy emberként tudjunk viselkedni.

Ja és most eszembe jutott egy kocsireklám. Már nem is tudom melyik.

Hogy emlékszel mikor megfogadtad hogy soha nem vágatod le a hajad, emlékszel mikor azt mondtad soha nem nősülsz meg és nem lesz kisbabád stb stb., a lényeg hogy a reklám végén minden bekövetkezik, hiába fogadtuk meg, és mindent azzal a céllal készítették, hogy régen nem szeretted azt az autót, de most ideje változtatni. Valami ilyesmi.

Nekem nagyon tetszett mert a lélekre hatott, a múltra, az emlékekre a nosztalgiára és eszébe jutatta az embernek a régi korszakait, érzéseit, de aztán rávilágított arra is hogy az akkor volt, de most mégis minden megtörténik velünk amit akkor úgy éreztük hogy soha. Tehát képesek vagyunk másképp gondolkodni, mást dolgokat jónak elfogadni, amit régen rossznak tartottunk, csak gondolkodjunk egy kicsit, gondoljuk át kicsit.

valami ilyesmit kéne egy programnak is csinálnia a tv-ben, rádióban, újságban, hogy az embereket megtanítsa a hétköznapi életben embernek maradni és hogy amit rossznak tart, pl egy síró kisgyerekes anyukát, azt másképp lássa. Netán még segítsen is neki, hogy könnyebb legyen neki az az így is nehéz helyzet, amiben tehetetlen, pláne állva egy hónapos kisgyerekkel, miközben lenne hely. Stb. stb.

meg hogy ne legyen az hogy csak akkor vagy valaki ha te is olyat veszel, azt csinálod mint a többi. Sőt attól hogy te nem vagy olyan különlegesebb vagy, erősebb. Ez a fiataloknak is jó lenne. Így már gyerekkortól kezdve így tudnának a gyerekek szocializálódni, mert erre kell építeni, mert ők lesznek a jövő, de a mai felnőtteket is lehet rá lehet még venni hogy gondolkozzanak el és változzanak. De ehhez program kell!