Anyukák, ti szoktátok mondani gyermekeiteknek, hogy: bezzeg a testvéred?

Nem jó dolog bezzegezni, azt jelzed a gyereknek, hogy a testvére jobb (okosabb ügyesebb) nála.

Kétféle reakció lehet, elszomorodik és igyekszik,de mindíg kisebbségi érzése lesz, vagy ellenkezője,megmakacsolja magát és tudatosan lesz butább, ügyetlenebb.

Inkább ne használd.

Szerintem nagyon rossz, amit csinálsz. A kicsiben ez örök életre komplexusokat alakíthat ki, ráadásul a testvéri viszonyt is megronthatja.

Kétgyerekes anyukaként tudod jól, hogy nincs két gyerek, akik ugyanúgy fejlődnek, egyik hamarabb kezd el egyedül öltözni, a másik később. De egyszer úgyis elkezdi, és pár év múlva tök jelentéktelen lesz, hogy volt-e különbség köztük, emlékezni sem fogsz rá...viszont a bezzegelésednek évek múlva is meglehet a hatása, állj le vele.

Nekem 4 gyerkőcöm van, abszolút más ütemben fejlődnek, de sosem példálóznék nekik egymással. Olyan elő szokott fordulni, hogy pl. az asztalnál ülünk, és egyikük bohóckodik, akkor mondom neki, hogy nézd csak, XY (a testvére) milyen ügyesen eszik, szépen ül stb., és akkor ő is összekapja magát. De olyan dologért "megszólni, amiről nem tehet, az nem szép és nem is vezet jóra.

Én nem nagyon tenném. Legalábbis emlékszem mikor engem hasonlitott anyum a tesómhoz (tanulási eredmény szintjén főleg). Hát szerintem nem volt jó hatással...

Sértette az önbecsülésemet, vagy nem is tudom. Próbáld meg valahogyan játékosan rávezetni, mondjuk versenyezzünk ki csinálja meg ezt hamarabb te vagy ő. Ha ő, akkor kap mondjuk egy csokit, ha te, akkor ma nincs csoki. Na persze valamilyen szinten te legyél direkt lassú, hogy sikerélménye legyen. De vigyázz, a nagyobb is kapjon valamit, nehogy féltékenykedni kezdjen.

Kicsit más oldalról: van olyan barátom, aki eléggé belereccsent, hogy a bátyját állították elé mintának sokszor. Bár jóban van a tesójával, most, felnőttként is folyton hozzá hasonlítgatja magát, és úgy érzi, ő nem „elég jó”. Pedig mindketten jók – csak másban, és mindketten meglehetősen értelmes emberek emellett, mégis nagyon beleivódott ez a hozzáállás.

Szerintem nagyon kell vigyázni az ilyen kijelentésekkel.

Azt is gondolom, hogy van olyan gyerek, akire alapból nem „hatnak” az ilyen „bezzegezések”, sőt, direkt ellenáll (őszintén szólva meg is értem). Az enyémre az sem hatott, hogy „már olyan nagy vagy, meg tudod csinálni ezt meg azt”. Ne aggódj az ovikezdésen, nálunk egyáltalán nem volt probléma, hogy a gyerkőc nem tudott (inkább nem akart) egyedül öltözni, normális óvodában tudják, hogy egy kiscsoportostól még nem várható ez el.

Mindig ezt hallgattam..bezzeg okosabb, ügyesebb, jobb tanuló (ami nem volt igaz), többre viszi, bezzeg így úgy stb.

Felnőttünk és már nem is beszélünk, mert a szüleink rendesen megutáltatták egymást. Egyszer próbáltuk megbeszélni, de kiderült, hogy neki is ezt mondták....

Ha jó testvéreket akarsz, akkor nem mondod semmilyen körülményekre hivatkozva sem.