Most kezdten magamhoz térni. Mihez fogok most kezdeni?

Nagyon sajnálom ami veled történt ez egy szörnyű dolog!:(Őszinte részvétem!

De fel a fejjel szedd össze magad az a pici baba benned ő a párodból van!Az ő gyermeke benne él tovább!Ha ránézel a picire mindig a párod fog eszedbe jutni!A babának egy ideig még nem kell semmit mondani!Ő ebbe fog belenőni te leszel anyu és apu egy személyben!Név kérdés kisfiú vagy kislány?Csak volt olyan név amit a párod említett nem?!Ha fiú lenne én minden képp az ő nevét adnám neki!Most csak fel a fejjel!És ne gondolkodj ezeken,hogy mi lesz hogy lesz majd alakul szépen!Sok erőt és kitartást kívánok neked!

Részvétem:((

Gyász még hosszú folyamat lesz. Ne várj csodákat,természetes azok az érzések amiken átmész.

Hamarosan anyuka leszel, ha nem érzed a picid mozgását,azonnal indulj kórházba.

Sok erőt kívánok neked,kívánom h egészséges,boldog családot alkossatok a kislányoddal,és lásd meg a gyermek érkezésével járó csodákat.

ha szhelyi vagy,szívesen segitek neked bármiben személyesen.vagy ha beszélgetni szeretnél,szívesen meghallgatlak akár neten keresztül is.Kitartás!

2 gyermekes anyuka

Ha majd megszületik a pici, talán jobb lesz, mert nem lesz idős mellette annyit gondolni arra ami ezek előtt volt. Nehéz lesz, de nézd meg hány terhes nőt elhagy a férje, párja, és mégis felnevelik a gyereket! Nekik talán annyival könyebb, hogy düh harag van bennük a pártjuk felé, örülnek hogy vége.

Az elején míg Tgyás,GYED jár, könnyebb, mivel nem kell dolgozni, és majdnem megkapod a fizud, utánna majd mehet a pici 2 évesen bölcsibe, te pedig vissza dolgozni, emberek közé. Az egész nap egy rohanás lesz, reggel készülődni, kicsit bölcsibe vinni, majd meló, gyerekétt menni, játszani vele, főzni takarítani, altatás, és kezdődik előről,úgy elfog szaladni észre sem veszed, és nem lesz időd gondolkodni, szomorkodni.

Idővel lehet megismerkedsz valakivel, akivel előről kezdheted az egészet, és egy család lehettek majd, és így talán lesz egy pót apukája a picinek!

Barátokat, segítséget ne utasítsd vissza, fogadd el, lelkileg is segítenek ezt kiheverni, és te is mérd kérni a társaságukat, ne gubózd be magad!

Ha megszületik a pici megint lesz miért érni, sok örömet lesz benne hidd el! Kitartás, most már minden csak jobb lesz!

Részvétem! Most mint mondtad eljutottál a kétségbeesési ferismerési fázisba. Át kell gondolnod a terveiteket, hogy hogyan fogod tudni egyedül megvalósítani őket. Amikor hiányzik a párod ölelése éjszakánként rakd a paplant összetekerve a hátadhoz mintha te lennél a kiskifli és átölelne...próbáld meg úgy érezni, mintha ott lenne veled. Meríts erőt az emlékeidből! Most ráadásúl dolgoznak benned a hormonok így fel sem lehet igazán ésszel fogni, hogy mit érezhetsz... Nekem él a párom és velünk is van, viszont nekünk sokszor voltak már mélypontjaink és rengeteget éreztem magamat magásnyosnak és volt hogy napokig inkább dolgozott mintsem hazajöjjön hozzánk. Hiányzott a közelsége (amikor még nem az undok oldalát mutatta) és olyankor sokszor (mai napig is) elképzelem, hogy ő nem ilyen és velem van és átölel és nagyon szeret és néha még azt is kitalálom hogy épp miről beszélgetnénk... Engem megnyugtat és valamilyen szinten a szeretethiányomat tudom vele pótolni. Fel kell arra készülnöd, hogy az első néhány hónap nehéz lesz a babával. Főleg ilyen hullámokban jön rád az az érzés, hogy nehéz, hogy mindent neked kell csinálni és amikor már úgy érzed mint akit felfaltak,összerágtak,és kiköptek...akkor is be kell hunynod a szemedet, összeszörítani a fogadat és a síró kislányodhoz fel kell kellj! Én sokszor azt is éreztem, hogy valahol talán meg is bántam, aztán rossz érzésem volt, hogy erre gondoltam. Nem voltam szülés utáni depis. SŐT! örültem, hogy valójában nem is annyira horror a szülés mint amivel ijesztgetnek az anyák... de később a kimerültség, a bezártság...kb 4-5 hónapig volt olyan hogy 1ik héten minden oké a következőben pedig sírógörcs hogy csak még 5 percet szeretnék aludni.... Pedig ahoz képest nagyon nyugis a lányom. Most 7 hónapos és olyan 4 hónapos kora óta van úgy, hogy már annyira kis értelmes, hogy MINDENÉRT KÁRPÓTOL!!!! igaz még minidg napi 2 órákat alszok, hogy tanulhassak ilyenkor éjszaka. De nem azért, mert nappal nincs mivel lekötni, hanem azért mert annyira imádok vele játszani és annyira örül nekem (simogat, puszilgat-vagyis bekapja az arcomat, mutatja hogy mit kér mit szeretne, már négykézláb is tanul, ül, huncutkodik, kihisztizi, hogy ne a kiságyba kelljen aludnia hanem ha én nem is alszok legalább mellettem fekhessen...). Néhány hónap alatt meg fog fordulni a világ és igazán boldog lehetsz. Nem fogod elfelejteni a férjedet. De valódi örömöt fog adni a kislányod, ebben biztos vagyok. Nem tudom leírni, hogy mi az amit én a lányom irántérzek, mert erre a szeretet szó már annyira közhely, hogy nem írja le igazán. Minden napom miatta szép és minden pillanatban miatta és érte élek. Én pillanatra belegondoltam, hogy ha én férfi lennék és hasonló tragikus körülmények között mennék el, de lenne még 5 percem arra, hogy kívánhassak valamit, akkor azt szeretném, ha a szerelmem tovább vinné a vérvonalamat és helyettem is óvná. Sok női név olyan ami hasonlít a férfinevekre. Persze ettől még nőiesek...de párod nevéhez hangrendben illő lánynevet is választhatsz ami megtetszik. Nem törvényszerű igazán, de a legtöbb kisbaba az apukájához hasonlít születésekor( ezt azzal magyarázzák, hogy az evulúció során ugyebár az anyuka nem volt kérdéses soha sem, viszont az ősemberek apukája megsajnálta a kicsit mivel magát is látta benne és ezért nem pakolta ki a barlangból...szóval amolyan túlélési tulajdonság később viszont sokat változhatnak) Így hát nem kizárt, hogy nagyon fog rá hasonlítani. Az én kislányomra azt mondták, hogy ha a párom megborotválkozna tévedésből neki kezdenének gügyörészni....:D Rám semmiben nem hasonlít (még?)!!! Ha megvan a név, a kicsi...akkor az első néhány hónapig amíg nem kapsz igazi szeretetet a lányodtól viszont addig erősnek kell még maradnod. Szülés után nem kell félned ha 2 napig nem tudsz majd felállni! Utána óráról órára jobb lesz és 3, nap már alig akarsz majd ülni... erről jobb ha tudsz, mert engem váratlanul ért, hogy ennyire szar a gátmetszés után. Ha pedig túl vagytok a legnehezén és benned is alábhagy a fájdalom, akkor mesélj a lányodnak róla. Egészen pici korától. Amikor mondassz egy mesét akkor mondhatod róla, hogy hogy ismerkedtetek meg, hogy mennyire vártátok őt és szeretitek. Mond meg neki, hogy az ő apukája egy angyallá vált aki nagyon szereti őt , de az angyalok nem térhetnek vissza a földre pedig nagyon szeretné megölelni őt... Aztán ha pl filmben valaki meghal vagy az életben szó lesz ilyesmiről cica-kutya akármi kapcsán akkor elmagyarázod, hogy a szomszéd kutyus is angyal lett és ott van az apukája mellett. Persze tedd hozzá, hogy az anygalok nem szeretnének angyalok lenni, mert vissza szeretnének térni...) Fokozatosan rá fog jönni, hogy mi az a halál és tudatosul benne a kép mint más gyerekeknél. Közben ha idővel megismerkedsz valakivel majd eldöntitek milyen szerepet adtok neki, de én úgy gondolom, hogy eredendően úgy kell neveld, hogy tudjon az apukájáról, hogy lásson képeket SOK KÉPET! hogy ha bekerül a közösségbe később ne érezze kellemetlenül magát ha a gyerekekkel az apukájukról beszélgetnek és hogy ne érezze azt sem később, hogy nem tudja, hogy ki az ő apukája. Ismertesd meg vele. Nagy feladat. De gondolj bele, hogy milyen örömet okoznál ezzel a férjednek, ha valódban láthat. Te vagy az egyetlen aki egy részét újra életre keltheted és attól még, hogy mennie kellett ilyen hamar még te apává tudod őt tenni. Ha megengedsz még 1 tanácsot, akkor fogadd meg, hogy amikor 2 hetes kortol mehettek majd sétálni, akkor kérsz egy időpontot a fodrászhoz és elhívsz magaddal egy barátnőt babakocsizni. Nagyon sokat fog számítani, mert maga a szülés utáni napok olyan furcsák...mitha más világban lennél és 2 hét helyett néha napoknak néha hónapoknak érzed...mintha már 1 éve nem jártál volna kint:D Tényleg a fodrász az hu...nagyon sokat fog segíteni hogy kicsit úgy látod majd, hogy összébbkapar és összeszedettebb tudsz majd lenni. Ennyit szerettem volna. Remélem találasz hasznos részt a válaszomban, de azt mégjobban, hogy boldog életetek lesz. Abban biztos vagyok, hogy az elkövetkezendő fél évben még fogsz szívből örülni. Még nem tudod, hogy milyen anyának lenni és én sem godnoltam, hogy ez az érzés valóban ilyen erős és ennyire megfoghatatlanul misztikus... amit a kislányod iránt fogsz érezni az sokkal erősebb lesz mint amekkora szerelmet el tudsz képzelni... a nevetése, hogy hozzádkucorodik, hogy ha felsír álmában és meglát mosolyog , hogy nyújtja a kezét, hogy az öledbe vedd, mutatja hogy simogasd, minden vágya lesz hogy megszerezze a távirányítót és huncutkodva hisztizik majd érte, ahogy kéri majd a cumit, a teát, kekszet....hogy visítva nevet amikor puszilod a nyakát és hasát mert csikizi...

Nem leszel magányos, nem leszel boldogtalan. A férjedet szeretni fogod és hiányozni fog és sokszor fogod azt álmod, hogy egyszer beállít az ajtón. De a legnagyobb ajándék számára az lesz most tőled, ha megadod a szerelmetek gyümölcsének azt a szeretetet és azt a sok puszit amit ő odafentről küld neki. Én az elején úgy gondoltam, hogy a babának a kiságyban a helye. 3 hónapig ott is aludt főképp a légzésfigyelő miatt. Aztán délutánonként már nem volt olyan picurka, hogy félsem és velealudtam. Jól esett a közelsége és még csak 7 hónapos múlt, de nagyon sokmindent pótol nekem lelkileg amit a párom elfelejt így mindig vele alszok. Főleg amikor felkel és én arra kelek, hogy bámúl már ki tudja mióta és csak néz és azt lesi, hogy mikor kelek már hogy végre induljon a nap és annyira örül mikor kinyitom a szememet. A legjobb érzés a világon. Hiszem, hogy könnyíteni fog azon a fájdalmadon is amit most a férjed elveszítése okoz.

Ne haragudj, hogy ilyen hosszú lettem. Kitartást!

Olvasd el a történetét:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

nekem nagyon sokat segített,hogy türelmesebb legyek a lányommal,sokszor gondolok rá.

Hidd el,ha a kicsilányodat a kezedben fogod tartani, minden megváltozik, ő fog erőt,értelmet adni az életednek!!!!

Rettentően sajnálom,ami veletek történt!!!!!